Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907-11-25 / 9. szám

12

tanügyi értesítő

Mig tehát a korral együtt rohamosan fejlődő neveléstudomány mai álláspontjától elmaradt, vagy azt figyelembe nem vevő tanító annak korszerű elveit, elméleteit mellőzi a gépies, elavult gyakorlati szempontok kedvéért, — mely azonban, néha legalább, a látszólagos sikert könnyebben biztosítja ; addig az utóbb említett esetben a tanító a fényes és áldásos eredményűnek Ígérkező, sokszor azonban még a gyakorlat által sem igazolt elvek csillogása által megtévesztve, a reálalapon nyugvó gyakorlat szempontját téveszti el szemei elől.

íme, igy nyilvánul a korszellem káros hatása a társadalomban és az iskolában s igy lettek a fejtegetésem tárgyát képező kérdések a kor ferdeségeinek és bűneinek eszközeivé.

És mindaddig, mig el nem jő az a szerencsésebb kor, melyben az emberiség a fejlődés azon magaslatára emelkedik, melynek tisztult légkörében az örök igaz, szép és jó eszméje teljes diadalra és uralomra jut, a kor szellem a jelzett irányban mindig éreztetni fogja káros hatását.

Azon szoros kapcsolatnál fogva azonban, mely a korszellem és az emberiség jövőjét magában rejtő iskola közt van, lássuk azokat a főbb szempontokat, melyek a modern iskolát — a kor ferdeségein és hibáin felülemelve — egy jobb kor munkálásának hathatós tényezőjévé tehetik.

Főszempont gyorsan fejlődő viszonyaink között mindenek- felett működésünk irányának megállapítása. Ma már a korszellem követelménye gyanánt sokféle jelszót és rendszert hangoztat a tanférfiak tábora. Ezeket ismerni s velők leszámolni, igazi hivatásérzettől áthatott tanítónak kötelessége.

Csakhogy e tekintetben őrizkedjünk az előbb említett két szélsőségtől. Legjobb, mint mindenütt, úgy itt is az arany középút. Korunk „haladás“ jelszava fegyen ugyan útmutatója működésünknek; azonban se ész nélkül „haladiak“, se oktalanul „maradiak" ne legyünk. Ne induljunk semmi u1án vakon, de a cél- és korszerű s jónak bizonyult újítások előtt se hunyjunk szemet. Haladjunk megállapodás nélkül a tökéletesség felé, szemeink azonban eközben — valamint a mithologiai Janusfej — előre is, hátra is tekintsenek; más szóval: se el ne maradjunk, se a célon túl ne lőjjünk ; ne essünk túlzásba, gyakorlati tapasztalatainkra pedig (a másokéira is) mindig kiváló figyelemmel legyünk. A bár cél- és korszerű eszmék és rendszerek egyike se uralkodjék egyéniségünkön és törekvéseinken, hanem mi tegyük azokat saját igényeink és törekvéseink eszközeivé. Hogy egy másik hasonlattal fejezem ki magamat: gyakorlati működésünk fájának, hogy a siker gyümölcseit teremhesse, a sokszoros gyakorlat által kipróbált s a korszellem által megérlelt eszmék, elvek és rendszerek talajából kell kinőnie és folyton abból meríteni, szívni föl a saját igényeinek megfelelő és fejlődésének tényezőjévé átalakítandó anyagot.

A modern iskola célja tanítványait a jövő számára nevelni,