Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-10-25 / 8. szám
tanügyi értesítő 7 vonásai. És innen azon idők primitiv társadalmi és műveltségi viszonyai, tudatlanságból eredt erényei és hibái. Az uj korral azonban mindinkább azon útra jutott az emberiség, amely az emberi élet valódi céljának és mivoltának megismerésére vezet. S amint tovább halad, elért sikerei által ösztönöztetve, fokozódó erővel és gyorsasággal emelkedett azon nem is álmodott magaslatra, melyen ma áll. És bár elért nagyszerű sikereit kétségkívül azon ténynek köszönheti korunk, hogy előhaladásában az igazságra, a tudásra való törekvés vezette, mindamellett nem tagadható, hogy a rohamos fejlődés az eszmék és világnézetek zavarát s általában a korszellem megromlását idézte elő. A rohamos haladás folytán az állami viszonyok mind komplikáltabbakká válnak, a verseny mind nagyobb mérveket ölt és az egyén mind nehezebben érvényesülhet. Ezen körülmények befolyása hozta létre korunk ferde- ségeit és bűneit is. Mert fájdalommal kell beismernünk, hogy korunk, melyet a reálizmus korának szoktunk nevezni, mig egyrészről optimizmustól ment józanságával dicsekszik, addig másrészről — kétségtelenül nagy erényei mellett — az elmúlt korok hibáit,'félszegségeit fokozott mértékben egyesíti magában. Különösen elmondhatjuk ezt a fejtegetésünk tárgyát képező kérdések szempontjából, mint amelyekben korunknak a rohamos fejlődés hatása alatt megromlott szelleme legpregnánsabb kifejezésre talál. Rohamos haladásunk u. i. a még nagyrészben ki sem forrt eszméknek oly sokaságát vetette felszínre, hogy az ekként előállott zavar és bizonytalanság megzavarta az emberiséget a dolgok felől való Ítéletében. Alkotásaink, intézményeink, törvényeink, társadalmi és tudományos nézeteink mind a bevégzetlenség, kiforratlanság és átmenetiség bélyegét viselik magukon : csoda-e aztán, ha az ezekfolytán létrejött különböző felfogások által megtévesztett emberi elme nem találja el a helyes utat a nézetek és fölfogások útvesztőjében s hogy bár társadalmunk a valóra, az igazra törekvés és a gyakorlati irány hívének vallja magát, gyakran a látszat lidércfénye után indul s a sikertelenség ingoványába téved. Mennyi kudarc, hány elhibázott életpálya szól ez állítás mellett! A még ki nem forrt és gyakorlatilag kellőleg nem igazolt elméletek sok keserű csalódásnak tették ki az embert, megrendítették egyesekben az emberekben való bizalmat s az emberiség szebb jövője iránti hitet; addig másrészről a vallás-erkölcsi életben is a kételyek egész légióját idézték elő, melyeket se kétséget kizárólag igazolni, se eloszlatni nem képesek. S mi az eredmény ? A társadalmi élet önző sivárságában, skepticizmusá- ban, a vallás-erkölcsi élet hanyatlásában szemlélhetjük. . Vegyük már most ezekhez a súlyosabbakká vált megélhetési viszonyokat, a verseny s a reklám óriási nagyságát, a fokozott igényeket, a nagyzás hóbortját és a korszellem sok más egyéb kinövéseit s világosan áll előttünk a szomorú tény, melyszerint
