Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-10-25 / 8. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ korunk silánysága saját önzését, alacsony érdekeit nagy és nemes jelszavak alá rejti és hogy társadalmi életünkön a látszat, a képmutatás uralkodik. Íme, az eddigiekből látható, hogy társadalmunkat egyfelől bizalmatlanság, hitetlenség, másfelől a látszat hajhászása s a képmutatás jellemzi. Mily ellentétes hibák s mégis tagathat- juk-e létezésüket ?! De menjünk tovább. Társadalmunk — és itt hazánk társadalmát értem — mely minden téren századok mulasztásait igyekszik aránylag rövid idő alatt pótolni, még nem birt számot vetni a rohamos haladás és a korszellem követelményeivel s még nem tudott hozzáilleszkedni a rövid idő alatt gyökeresen megváltozott viszonyokhoz. Innen az a paradoxonnak látszó, de igaz tény, hogy bár társadalmunk a „gyakorlatiasság“ és „korszerűség“ jelszavait hangoztatja, ahelyett, hogy gyermekeit a tehetségüknek és a gyakorlati életnek leginkább megfelelő pályákra készítené elő, ebben a nagy, nemzeffontosságu kérdésben ősi, elavult tradíciókat követve s naiv optimizmussal, a túlzsúfoltság miatt ma már meglehetősen ideálisnak mondható tudományos életpályák után rajong s a gymnuziumok termeit segít megtömni és a legtöbb esetben a társadalom többé-kevésbbé intelligens proletárjának számát növelni. Ez az oka, hogy mig egyrészt középiskoláink tultömöttek, másrészt nap-nap után halljuk a panaszt, hogy kevés hazánkban a képzett gazda, iparos és munkás s hogy évenként számtalan esetben külföldről kell importálni a megfelelő erőket a sokszor igazán jövedelmes és szép jövővel kecsegtető állások betöltésére. Es e tapasztalat annál elszomorítóbb, mert másrészt látjuk, hogy az u. n. tudományos pályára — sokszor hajlamaik és tehetségeik ellenére — került ifjaink, nem találva működésüknek megfelelő tért, ezer és ezer számra tengetik életüket a minisztériumok, törvényszékek és más hivatalok büróiban, sokszor a legalárendel- tebb állásokban s őrült versenyt fejtenek ki valamely kisebb- szerű hivatal elnyeréséért is. Így segítenek terjeszteni a korrupciót, mely korunkban oly nagyra nőt. És ez nagy veszteség a nemzetre erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt. íme, a szülők a korszellemét és a gyakorlati élet követelményeit meg nem értve, igy indulnak gyermekeik nevelésénél üres, gyakorlati értéket nélkülöző elméletek után ; igy áldozzák fel a valót a látszat kedvéért. (Folytatása következik.)
