Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-09-25 / 7. szám
tanügyi értesítő 7 magának. Nem helyes tehát az a konzekvencia, hogy a tanítót az oklevele vagy a tanitóképezde viszi át az életen keresztül is, épp ezért nem helyes aztán a köztünk forgó ama ferde felfogás sem, hogy a tanítót nem végzett tanítói munkája után, hanem oktató képzőjén keresztül nézzük és értékesítjük. Egyesíteni kell tehát a tanítóképzést s azt egységessé kell tenni, mert míg a tanítói karnak — mondjuk — a fele vonzódnék is egymáshoz s küzdünk a magyar nemzeti érzés felépítésén, addig a másik fele a közös szellem hiányában lerombolja azt. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. dr. Berzeviczy-féle revidiálása az egységes tanítóképzésen akart segíteni, mert az illetékes körök belátták, hogy e reformra nagy szükség van, de sürgetik ezt vezető tanügyi politikusaink is. Remélhetjük azonban, hogy Apponyi gróf kultuszminiszterünk nagy alkotó ereje pihenni nem fog és az 1907. évi törvényeknek méltó folytatása lesz a tanítóképzés reformja egységes, egyöntetű nemzeti alapon. Az ily egységes tanítóképzés ledönti a választó falat, eltünteti a most fenálló idegenkedést és egymás iránt észlelt túl vagy lebecsülést s megteremti az egységes tanítói közszellemet. Abban az időben, amikor a fenti törvény revíziója s ezzel kapcsolatban a tanitóképesités egységének kérdése is napirendre került, némely iskolafentartó hatóság épen úgy, mint az 1907. évi XXVI. és XXVII. törvények tárgyalása folyamán, tiltakozott a törvény tervezet ellen, mert az sérti az autonómiát. Mi is volta- képen az autonómia? Paragrafus, melyet tetszésünk szerint forgathatunk felfele is lefele is, mindenképen paragrafus marad. Ha a törvényhozás valami üdvös, radikális törvényt akar hozni, nálunk könnyű azt megobstruálni, vagy telekiáltani a félvilágot, hogy igy meg amúgy sérti, veszélyezteti az autonómiát. Ha a kir. tanfelügyelő, vagy a megyei törvényhatóság érvényt akar szerezni a törvénynek s miniszteri rendeletnek, akkor — mint a közelmúltban történt tanítói eskütételek alkalmával is — az illető törvényvégrehajtók {sértik az autonómiát, vagy mi még szebb: egyszerűen „basáskodnak“. Ha a tanító szigorúan szem előtt tartja a törvény intézkedését s aszerint halad hivatalos utjain, baj van, mert az autonómia ellen dolgozik s mint ilyen nem tűrhető meg. Autonómia ide, autonómia oda, de bár tiszteletben kell tartanunk egy jogállamban az autonomikus jogokat, az autonómia még sem lehet elháríthatatlan akadálya egy nemes intencióju törekvésnek, mely nem egy felekezetinek, nemzetiségnek, csoportnak, hanem egy országnak, egy nemzetnek, egy jogállamnak haladását, boldogulását célozza. Már pedig az egységes tanítóképzés szülője lesz az egységes tanítói közszellemnek, melyre hazánk tanügyének nagy szüksége van s annak létrejöttét az autonómia nem akadályozhatja meg. Valamint a háborúhoz, úgy az üdvös tanügyi reformhoz is három dolog szükséges : pénz, pénz és pénz. A tanügy — Deák Ferenc szerint is — minden reá fordított fillért, bőséges kamattal fizeti vissza. (Patóháza). 31 uras ti ti i/niio*.
