Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő íi a legtisztább művészeti élvezetek egyikét nyújtja a hallgatónak és működőnek egyaránt. Dalos nemzet vagyunk, jobban mondva voltunk s amidőn az élet durva keze szemünk láttára törli le a magyar jellemvonás eme üde hamvát; beláthatjuk ama rendelkezés bölcseségét, amely a visszaállító munkára az iskolát szólítja fel, — hívja sorompóba. Vagy talán a dalban nem volna meg az az ethikai erő, amit egyéb művészeti ágaknak tulajdoníthatunk ? Ezt korántsem állíthatjuk jogosan. A dal általában egyike subjektumunk legközvetlenebb megnyilatkozásának. Valamint a gondolat szavakban, beszédben nyer természetes kifejezést, akként az érzelem túláradó hullámzása dalljj magasztosul. A vallásos és hazafias érzelem ápolására az éneknél alkalmasabb eszközt alig találhatnánk. Ily nyelvileg tagolt államban pedig a dal a magyar nyelv és érzelem térfoglalásának valóságos támasztékául szolgálhatna. Az új tanterv akként intézkedik, hogy a népiskola első sorban a nemzedékről-nemzedékre fentartásra érdemes magyar dalokat kultiválja. Azután vonja tárgykörébe az egyes történelmi mozzanatok rögzítését és a dalköltészettel zománcozott természetrajzi és földrajzi vonatkozásokat. — így például helye volna a protestáns gályarab papok énekének, a Rákócy daloknak, kuruc nótáknak, amelyekben pregnánsan van kifejezve az az élet-halál harc, amit a magyar nemzetnek az emberiség közös javát képező gondolatszabadságért és saját alkotmányának épségben tartásáért kellett az elfogultsággal s a jogtipró reakcióval szemben századokon keresztül megharcolnia. A török hódoltságból fenmaradt énekek büszkeséggel tölthetnék el a mai ifjúságot; azokból megismerhetnék, hogy őseik hősiessége és vérelhullása védelmezte meg a nyugnti civilizatiot a barbár nyerserővel szemben. A Kossuth nótával, Petőfy dalaival s a többi 48-as időkből származó énekekkel kapcsolatosan kitörülhetetlenül lehetne bevésni a tanuló emlékezetébe és szivébe azt a mozgalmas időszakot, amidőn a jobbágyság felszabadításával s egyéb modern eszmék befogadásával nemzetünk tanúságot tett politikai érettségéről s e modern vívmányok vérkereszt- sége árán beiktatta magát a jogállamok sorába. Igen sok jellemző dalunkban harmonikusan társulnak a pedagógiai vonatkozások az érzelmi motívumokkal. Sok dalunk szól a fecskéről, daruról, rózsáról, szomorúfüzről stb. Mindezen számottevő előnyök mellett említést érdemel még a dal nivelláló hatása. Az ifjúsági és nép-énekkarok, amelyek biztos folyományai volnának a népiskolai sikeres énektanításnak, egyrészről a társas szellemet erősítenék, másrészről a különböző elemek összeterelésével a mai kor jelszavának — a demokratizmusnak — diadalmas térfoglalását hathatósan istápolnák. — Ezzel elérkeztem azon gonthoz, ahol immár a népiskolai ének
