Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
10 tanügyi értesítő menetét követjük. Tolsztoj megdönthetetlen érvekkel igazolja, hogy az elemi iskolától kezdve mindenkinek módot kell nyújtani az egyes művészeti ágak elemeinek megtanulására, hogy aki valamely művészet iránt hajlammal bir, az alapismereteket elsajátítván; a későbbi fokon abban magát tovább képezhesse. így a népkörében rejtőző mindazon eredeti tehetségek, amik máig — alkalom híján — elkallódnak, részt vehetnének a művészetekben. A művészetek föllendülésének hajnalhasadása dereng e gondolatban, megérdemli tehát, hogy azzal a kultúra munkásai érdeme szerint foglalkozzanak. — Már is látunk felsőbb helyről rendelkezéseket, melyek a művészi nevelés kérdésének tanulmányozására serkentik a tanítóságot. Maga az Új tanterv és Utasítás ide vonatkozó szakasza oly tág prespektivát nyit meg előttünk, melyet ha képesek leszünk valódi tartalommal betölteni, nemzetünket e tekintetben a többi művelt államok népei elé helyezzük. Az az ellenvetés merülhetne fel, hogy érdemes-e oly dolgokra időt, fáradozást áldozni, amelyek kézzel fogható reális értékkel nem bírnak. E kételyt nem nehéz eloszlatni. Hiszen ha a dolog mélyére tekintünk, azonnal meggyőződhetünk arról, hogy a reális ellenérték csak látszólag hiányzik a művészetekkel való foglalkozásból. Az ember mivoltának lélektani elemzése adja itt meg a helyes direktívát. Ismeretes, hogy a lélek érzelmi és értelmi tulajdonokkal van felruházva, amelyek közül az érzelmi sajátságok bírnak túlsúllyal úgyannyira, hogy még az erkölcsileg jól fegyelmezett ember elhatározásait is többnyire a pillanatnyi hangulatok irányítják. Tehát a nevelés akkor áll természetes alapon, ha a subjektiv tulajdonokat el nem hanyagolja, sőt azok gondozását első rendű feladatai közé sorozza. Mivel beigazolt tény az, hogy „az érzetek azok, amikben az ember magát boldog, avagy boldogtalannak találja;“ az érzelemvilág nemesítésére, a kedély felviditására irányúló nevelési mozzanatok létjogosultsága — az oktatás minden fokán — egész határozzttsággal megállapítható. Kétségtelen, hogy a kedély- és érzelemre a művészetek mélységes átalakító erővel hatnak, tehát mint a kedélyképzésnek fontos tényezői, megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Számolva a körülményekkel, meg kell elégednünk azzal, ha iskoláinkban — jelen viszonyok között — legalább a rajzés ének elemeinek megfelelő helyet biztosíthatunk. Az új tanterv oktatásügyünk eme két hervatag hajtását becsülésre méltó buz- gósággal igyekszik új életre kelteni. Különös, hogy hazánk tanítósága a rajzoktatás reformját kellő szimpátiával fogadja; ellenben az énektanítás friss irányú kezdeményezésével szemben bizonyos idegenkedéssel viseltetik. Pedig, ha egy kissé szigorúbb bírálat alá vesszük az iskolai ének mai állapotát, bizony kénytelen-kelletlen bevallhatjuk, hegy az a gyermeki sivalkodásnál alig áll magasabb fokon; holott szakavatott, módszeres vezetés mellett a gyermekek svavis éneke
