Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-02-25 / 2. szám

8

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

tanítói oklevél nagyobb értékű az érettséginél. Akik e kérdéssel foglalkoztak s akik figyelemmel kisérték erről a hivatalos fórumaink véleményét, tudják, hogy a közigazgatási bíróság 1902. évben 2639. szám alatt kimondotta, hogy a „tanképző elvégzését a főgimnázium és a főreáliskola befejezésével és az érettségivel legalább is egyenértékűnek kell tekinteni.“

Ez a döntés igen érdekes, de gyakorlatilag abszolút értéke nincsen. Mert ha ez nemcsak kimondott elv volna s ha a 3 iskola végbizonyítványának egyenlő értéke el volna ismerve, akkor amint az adóhivatalban, a számosztályban stb. az érettségit tett hivatalnok a szakvizsga után 3600 koronáig is feljuthat a ranglétrán, éppen úgy kellene, hogy a tanító fizetése, a tanítói oklevél elnyerése és a továbbképző tanfolyam elvégzése nélkül ugyanannyira emelkedjék a szolgálati évek múltával. Amig ez nincs meg, addig a fennebbi döntésnek gyakorlati becse nem lehet. Ezt érezte a taniók VI. egyetemes gyűlése is, amikor 1904-ben jul. 4-én a következő határozatot hozta:

1. c) „Ennélfogva bármilyen jellegű az iskola, minden magyar néptanító a magyar állam tisztviselőjének tekintessék: ugyanazért az ország összes tanítóinak illetményei a hasonló minősítésű és szakképzettségi fokon álló állami tisztviselők „illetményeihez mérten, azokkal egyenlően állapitandök meg; d) a minősítés fokmértéke az érettségi bizonyítvány, amellyel a tanítói oklevél egyenlő értékűnek és egyenlő jogosításának kimondatik.

2. Ezek alapján megállapítjuk és kimondjuk, hogy a tanítót, köztisztviselői állásánál, minősítésénél és szakk épzettségénél fogva az állami tisztviselők részére megállapított X. IX. dijosztályu fizetések illetik meg és a magyar tanítóság e két fizetési osztály illetményeire való jogát fentartja; 3. Számolva azonban a viszonyokkal, egyelőre azt kívánjuk, hogy Magyarországon minden tanítónak aki magyarul tud és magyarul tanít, tekintet nélkül az iskola jellegére — egyenlő fizetése legyen; és pedig rendes tanító ugyanannyi kezdőfizetést kapjon, amennyi az állami tisztviselőknek a XI. díjosztály 3-ik fizetési fokozatában jár s két évenként haladva érje el hat év alatt fizetése ugyanezen díjosztály felső (1800 koronás) fokozatát; ettől kezdve számittassék 5 ötödéves korpótlék 200 koronájával.“

— Ábránd ez ugy-e? Pedig ebben benne van a tanítói oklevélnek az értékelése. S egyben-másban közeledünk hozzá itt-ott lassan-lassan. Tudjuk, hogy Újvidék 51 tanítója közül 1906. jan. 1-től 1600 korona fizetést ad a férfi s 1700 koronát a nőtanitói- nak a lakpénzen kívül. Vájjon hány város fogja követni ? Az bizonyos, hogy a tanító jó és megfelelő díjazása hasznára van az országnak, az ország szellemi haladásának, hasznára van a tanító becsűiésének, erkölcsi emelésének, a tanító tekintélye erősödésének! Az anyagi gondoktól felszabadított tanító munkálkodása mélyebben járó, odaadóbb, mint azé, akit teljesen lekötnek szegénységének gondjai s megélhetésének sokféle küzdelmei.*)

(Nagybánya.) Smékeiy ti-gnni.

*) A tanítói oklevél feltűnően alacsony értékelésének első oka a tanitó-