Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-12-25 / 10. szám
tanügyi értesítő 15 Nem is fogok előállani vele magam, hanem rábízom a keserű labdacs beadását valami keményebb szivü legényre vagy pergő nyelvű asszonyra; ezek úgy is jól értenek az ilyenhez és nem lehetetlen, hogy a fából való vaskarikát feltaláltatják. Ráérnek, hadd csinálják, én addig egyéb után látok, amiről jövő levelemben beszélek. Most Isten veled, ölel régi barátod N. N. 13- ik levél. Kedves Barátom ! Fura kis helyre kerültem s mondhatom, hogy a dologgal a hétfejü sárkányt meg nem ölöm, de a tanítással engem sem gyötörnek agyon. Nincs itt tanítvány még irmagnak se, pedig a gyermek olyan szapora, mint a rakamazi kolompér, 8—10 is van egy bokorban. De hogy iskolába jöjjenek, arról hallani sem akarnak. El vannak ezek foglalva valamennyien s ha még annyian volnának is, mind selyem tenyésztéssel küzködik. Aki látja ezt a hangya szorgslmat, lehetetlennek tartja, hogy ezeknek kapcájokat is ne selyemből fonják. Pedig fonják öreg ördögöt. Nincs ezeknek semmijök; az iskolájok meg olyan szánalmas állapotban van, hogy alább való egy jóra való kurta nemes is- tálójánál, fala úgy néz ki, mint egy elhagyatott ókorbeli templomé, pádimentomán száz lyuk és ezer patkány család, padjai az özön- viz előtt készültek s a viharnak nyomait viselik, fali táblája meg talán fekete festéket sem látott, de az idő foga a barnaságot erősen rálehelte. Hát ilyen körülmények között magad is beláthatod, hogy ha volna is kit tanítani, a szent buzgalom még akkor sem lelkesíthetné az embert, mert e rondaság megöl minden buzgalmat és lelkesedést. Hogy ide tanítónak hívtak azt tudom s hogy a tenger summát amit kapok, ingyen nem adják az is bizonyos, tehát, hogy előbb-utóbb tanítanom kell az kétségtelen; de hogy hogyan fogok én e ronda putriba munkálkodni, arról még sejtelmem sincs. Síirti dolgomtól ráérek most e felett töprengeni s ha majd valami okos gondolat születik meg agyamban, jövő levelemben elmondom. Most Isten veled ölel régi barátod. N. N. 14- ik levél. Kedves Barátom: A pihent ész sok mindenre alkalmas; az enyém is az és én is kifundáltam, hogy mit cselekedjem.
