Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-12-25 / 10. szám

16 TANÜGYI ÉRTES1SŐ Felcsaptam mesterembernek s egyelőre az asztalos mester­séget űzöm és iskolám özönvíz előtti bútorait tákolom össze. A munka kitünően megy s annyi a mülátóm, hogy már kezdem is unni, a sok dicséretet meg utálni. Szinte bosszant, hogy hamarabb készen leszek vele, mint gondoltam. De nem baj. Ha sikerül a tervem akkor kitisztítom a patkány fészket és kifódozom a padimentumot s a végén kime­szelek és kisurolok, hogy iskolám úgy nézzen ki, mint egy kis paradicsom. Majd meg irom a sikert, most Isten véled ölel régi barátod. N. N. 15-ik levél. Kedves Barátom! A nagy munka be van fejezve. Gyalu, kalapács, fúró, reszelő, meszelő és surlórongy egy előre lomtárba kerültek és én élve­zem munkám gyümölcsét, melyért elöljáróim is nagy elismerés­ben részesítenek. Szép, szép az elismerés, de igen száraz csemege. Nem vá­gyakozom az ilyenre, mert igen drágába kerül s a végén koldus­botra juttat. Azt hittem, hogy méltányolják munkámat legalább is any- nyira, hogy a kész kiadásomat megtérítik. Kisebb gondjuk is nagyobb annál. Úgy okoskodnak, hogy nem kértek rá, minek csináltam, majd meg csinálták volna ők Ha csináltam, magamnak csináltam, úgy is én tanítok benne s nem ők; érjem meg vele. Jól van, nem árt ilyen utón tapasztalatokat szerezni. Ezzel legalább bevezettek a mesterség egy másik ágába, melyből hasz­nom is lesz. Rendezgetés közben rájöttem, hogy fehérneműim ujhelybe készülnek. De miből vegyek másat mikor se pénz, se posztó; a hitelt meg gyűlölöm, mivel ez részemre nincs. Ez se baj. Ráadom fejemet a varró iparra. Kifoltozom minden fehérneműmet, rongyos kabátomat, nadrágomat és a vé­gén szegény tanító elődöm gyermekeinek fogok csizmát iprikelni. így legalább nem unom magamat, mert a dolog jó szórakoztató. Különben unalomról már szó sem lehet mert lakótársam is akadt. Egy szarkafiók kvártélyozta be magát nálam s hasztalan adom ki az útját nem távozik. Legyen kedve szerint. Ha kolom­párral és kenyérrel megéri, hadd lakjék itt, de ha húst kíván, akkor felkopik az ála, mint az enyém. Ez nem nekünk való cse­mege. Az kellene még, hogy a gyomrunkat ilyennel terheljük és rontsuk! Talán csak nem azért találták fel jeles papjaink a böjtöt, hogy húst faljunk. Hát a vegetáriánismus mire való ? Zöldség a mi eledelünk s punktum! Én szívesen beérném ezzel is csak volna rávaló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom