Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-11-25 / 9. szám
16 tanügyi értesítő jó árért ment-e el, mikor megyünk piócát szedni, vagy nem vagyok-e rugós, mióta meglópiócáztattam magam? Na hát hogy ezekre a kedves kérdésekre szerettem volna nehány pillanatra valami tüzes huszárló lenni, hogy kit kit érdeme szerint illessek patámmal — az bizonyos. De tehetetlenségemben nagyokat nyeltem és a dühtől majd szétrepedtem. Eleinte azt hittem, hogy a dolog gyorsan idejét állja, de most látom, hogy e bárgyuságom ezekből az aranyosokból már ki nem irtható s átkozott ajkukon még ha nem szólnak is, a pióca szó ott ül; tovább ki nem állom sinnen mindenáron menekülök. Hogy hova tűntem, majd megtudod, addig is Isten veled. Ölel jó barátod N. N. 10. levél. Kedves Barátom! Azt mondják, hogy minden embernek sorsa oda fent az égben meg van írva és egy nagy könyvbe bevezetve. Olyan kiváncsi vagyok, mint Éva, hogy vájjon mi lehet az én lapomra még irva, mert hogy eddig semmi jó nem volt, az bizonyos. Valami azt súgja, hogy én is úgy vagyok Istentől elbocsátva, mint az egyszeri zsidó gyerek, kit a keresztyén suhanc egy kővel búbon akart kollintani, de mert az lekapta a fejét s igy a kereskedő kirakatát törte be. A keresztyén suhanc kereket oldott, hát a kereskedő a zsidó gyereket fogta el s később beperelte. A biró a zsidó fiút elitélte azon oknál fogva, hogy: ha nem kapja le fejét, a suhanc őt találja el és a kirakat nem törik be. A zsidó gyerek fizetett s morogva távozott, mit a biró meghallván, visszaparancsolta s rákényszeritette, hogy adja okát morrogásának. A zsidó fiú válaszolt: a Thalmudban minden rossz cselekedetre van egy átok s fel van sorolva 180 átok; de ezen kívül van egy más lap a Thalmud végén, abban az van, hogy ha még más rosszat is cselekszem, akkor az az átok fog meg, ami itt nincs leírva. Hát most már tudom, hogy mi az az átok. Az, hogy ha a keresztyén fiú fejen akar vágni s én a fejemet lekapom és a kirakat betörik, akkor azt nekem kell fizetni. Az én átkom, hogy tanító lettem. Nem elég, hogy küzdők, fáradok, fázom és koplalok, de még annak is ki vagyok téve, hogy minduntalan nekem esnek, mint a kutya a mosatlannak. Ha a növendékek hanyagul járnak iskolába, büntetni őket nem szabad, mert a nép szegény és fellázad ellenem. Ha az eredmény e miatt csekély, drága elüljáróim szidnak, mint a bokrot. Ha valamelyes taneszközért zörgetek elutasítanak, mert nem telik mindenre. Ha tanítványaimat a könyvek megvételére ösztönzőm, azzal fizetnek ki, hogy tanítsak ahogy tudok, ők is jártak iskolába, nekik nem volt annyi menykő könyvök és mégis tanultak.
