Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-11-25 / 9. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 17 A fentiekből láthatod, hogy időm pompásan telik. Rettenetesen szórakozom. És drága elöljáróim oly harmonikusan segítenek e kedves mulatságban, hogy a jókedvtől a verejték gyöngyözik homlokomon, az epe meg sárga-feketévé tett már. Úgy látszik, hogy ha a fúró lyukába búvik is valaki, ha tanító, egy a sorsa mindenütt. Másik állomásomon ama szerencsétlen ekszpedició után elhatároztam, hogy én az oláh tanítók módszerének megfordítását követem. Azok mindnyájan oda tódulnak, hol legnagyobb az ígért fizetés; én oda megyok, hol legkisebb, mert itt azután megnyugszom. Bolond gondolat és ostoba kivitel. Legalább csapnának el, mint az oláh egyházak tanítóikat. Nem tudom, hogy melyik ravaszabb : az én községem, mely nyomorult 250 forinttal szúrja ki a szememet vagy az az oláh pópa, ki egyháza nevében 400 frtra hirdette ugyan meg a tanítói javadalmat, de az oda forduló oláh dászkálok sokasága miatt röktön azon gondolatra jött, hogy jó lesz itt önkéntes árlejtést rendezni. Meg is cselekedte, lealkudván a 400 forintból saját részére 50 irtot s egyben azt is kikötötte, hogy a megválasztás csak egy évre szól. Ez a pópa okos és ravasz ember volt. Egy év múlva a tanítót elcsapta, mert több profit nézett ki a másik tanítótól. Soha se törődött ez aztán azzal, hogy jó vagy rosz-e a tanító, hanem, hogy mi lesz a tanító fizetéséből jövő évre a haszon. Volt szépen. És hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon: hallgatás és beleegyezés fejében még az egyháznak is szép summát juttatott, mert pár év múlva már 180 forintért is kapott embert. Könnyű volt az én atyámfiának a tanítóság, mert ő a Bell- Lancaster módot úgy kihasználta, hogy csak éppen vizitálni járt be iskolájába, egyéb idejét pedig úgy hasznosította, hogy abból szépen megélt; a 180 fort aztán megtakarított töke maradt. Ebből csak az következik, hogy ha a papoknak van eszök, a dászkálok sem bolondok. 180 írtért már a régi világban sem voltak őrültek a tanítók komoly és lelkiismeretes munkát végezni, de elfoglalták az állást, hogy vakká tegyék a papokat. Az én ügyes kartársam a 180 forintot már csak azért is megtakaríthatta, mert lelkiismeretesen betartotta a böjtöket és másként szerette a juhtejet; ennek beszerzése pedig csakugyan nem teszi koldussá az embert. Az én hasam jobban kívánja a szalonnát; jobb is ez, jobban megfekszi a gyomrot s ha hozzá jó sós és paprikás, úgy nyeli az ember tőle a vizet, mint a szivacs. De igy is kell ezt ilyen fizetésű embernek csinálni, mert másként nem futja. Úgy érzem magamat sokszor, mintha lóherével laktam volna jól, majd
