Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-05-25 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 21 vágta Beder Laci — de hát mégis vágás volt ez is s én arról megösmertem. Költői hajlamú ember lévén ezt is letagadta és a jegyről a következőket rögtönözte. Tekintetes kapitány úr! tetszik tudni, hogy én rendőri felügyelet alatt állok s nekem 7 órán túl nem szabad az utcán járni. Hát az este mid n 7 óra előtt szépen megyek hazafele, szembe jött velem két részeg csizmadia legény, ezek belém kötöttek és megvertek, amit éppen jelenteni akartam. Persze, hogy ez egyik csizmadia én voltam s midőn ezt megmondtam, nagy szerényen így szólt: ne tessék velem gúnyolódni, nem vagyok én olyan tökfejü, hogy az urat a csizmadia legénnyel összetévesszem. Jól felelt, de mert ő tagadott én állítottam, fiskális helyett mindketten a köztünk álló kapitányra apelláltunk. Mivel nálam nyalkább öltözetben vizitelt, mint a kapitányi hivatalnál, szerettem volna saját szájából hallani, hogy merre hagyta döbbeni öltözetét. Kapitányom kérdésére szives készséggel adta elő válaszát és éjjeli szerencsétlenségét következőképpen: A csizmadia legények elől sikerült megszöknöm és estve 7 órakor haza érkeztem; nyomban le is vetkeztem. Reggel mikor felkeltem szemem, szám elámult, ruhám sehol sem volt. Valami gazember szemet vetett rá és mert a szobám ablaka igen alacsony volt, hát azt szépen elemelte s így mivel tudom a rendet, nem volt mit tennem, mint ártatlanságom tudatában úgy jelentkezni, ahogy látni méltóztat. Minthogy ruháinak ideiglenes birtokosa én valék, vállalni kellett a tolvaj címet is. El is mondtam nyomban, hogy az a gazember tolvaj szemben áll vele. Nem egyezett bele s azzal vigasztalt, meg, hogy nem is úgy nézek ki, mint aki lopni tud, hát ezt tréfából se mondjam. Hogy a ruhái honnan kerültek a kapitányi hivatalhoz, majd meg tudja ő azt; lesz arra idő később is amit türelemmel bevár. Bele kellett nyugodnom érveléseibe s az ügyet részemről befejezvén, látogatómat a kapitányság további meleg szeretetébe ajánlva eltávoztam. Bizony én már el is felejtettem az egész históriát, midőn Freudenberg Jaszli bűnügyében tartandó végtárgyalásra a kir. törvényszéktől idézést kaptam. Hasztalan törtem a fejem, hogy ki lehet az a Freudenberg Jaszli, mi közöm lehet nekem ezzel az úrral, nem tudtam kisütni. A tárgyalás napján azonban tisztára jöttem vele, hogy ez az én volt vendégem. De azt is megtudtam akkor, hogy nem közönséges halandó s nem azért a kis alkalmatlanságért áll bírái előtt s fogja az igazság sújtaná, mit nálam elkövetett, hanem, hogy egyelőre betörései, vásárokról veretlen pénzen szerzett ökrök szállításai, 140 drb. hamis rédiával rendezett lóversenyei és igen sok keze ügyében eső dolognak bűvészi úton való eltűnéséről fog hallgatói előtt szabad előadást tartani. Mondhatom, hogy előadása már a tárgyak sokféleségét tekintve is igen választékos és egy cseppet sem volt unalmas.
