Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
18 tanügyi értesítő tűk és elég bőven foglalkoztunk velők. Ezt az első két hónap alatt elvégezhetjük. A következő kor- és jellemképek már több figyelmet érdemelnek. A magyar királyság fénykora, Nagy Lajos, Hunyady János, Mátyás király, a török hódoltság elleni küzdelem, az alkotmány- és vallásszabadságért vívott harcok, — ahol főkép az erdélyi fejedelmek szereplését emeljük ki, — mind olyan dolgok, hogy nem végezhetünk velők rövidesen. Ezek tárgyalására az Utasítás legtöbb időt, 4 hónapot jelöl ki. A mai Magyarország megalakulásának történetét rövidebbre foghatjuk, — erre két hónap van kijelölve, — részint azért, mivel részletesebb tárgyalása e fokon még nehézséggel jár, részint azért, mivel a VI. osztályban történetünknek ez az utolsó két százada foglalja el a főhelyet. A VI. osztály feladata a nemzeti történet rendszeres, összefüggő áttekintése, különös tekintettel az intézmények fejlődésére. A mohácsi vészig csak átismételjük a történetet, ismétlés közben kiterjeszkedünk a világtörténelem azon főbb eseményeire is, amelyek megemlítése okvetlenül szükséges, amelyek arra valók, hogy kimutassák nemzetünk helyét a világtörténelemben. A mohácsi vésznél kezdjük a hazai történet részletesebb tárgyalását. A „Tanterv“ 10. fejezetre osztja a tanítás anyagát, mindenik fejezet egy-egy korszakot foglal magában. Az első két hónapot a mohácsi vész előtti kor ismétlésére fordítjuk, a XVI. és XVII. század történetének 2 hónapot, a XVIII. századnak egy hónapot szentelhetünk. Ezzel tehát eltelik a tanítási idő fele, azaz 5 hónap. A megmaradt időt, az év második felét csaknem egészen a XIX. század nemzeti küzdelmeinek, a mai Magyarország megteremtésének szentelhetjük, amidőn a nemzet az alkotmányos, független, szabad magyarországért küzd az országgyűlésen, harcol a csatatéren, szenved az önkényuralom alatt, míg félszázados küzdelem után diadalát teljesen ki nem vívja. Idéztem itt az Utasítás szavait, melyekből félreismerhetetlenül kitűnik azon világos cc-:t, mely a nemzet legutóbbi korszakát a nagy Széchenyi, Kossuth és Deák Ferenc korát ily kiemelően akarja a haza minden szülöttje elé állítani, melyekkel egyszersmind a történettanítás magyar jellege is határozottabb kifejezést nyer, melynek hangsúlyozására szükség van nálunk, mert nemzetünk úgy nemzetiségi, mint felekezeti tekintetben túlságosan tarkázott, s e tarka szin- vegyiiletben a magyar nemzeti színnek kidomborítására, a magyar nemzeti állam eszméjének megvalósítására, a nemzeti tudat erősítésével és szilárdításával, szóval minden lehető eszközzel törekednünk kell. A kijelölt tanítási anyag taneszköze, a tanító előadása mellett a jó tankönyv. Kétszeresen hangsúlyozandó, hogy jó. Nézetem szerint a tanügyi kormány oldhatná meg sikeresen e kérdést az érdekkonkurencia teljes kizárásával. A most használatban levő tankönyvek majd mindenike sok kívánni valót hagy maga után. Legtöbbnek írója történettúdóst
