Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1904-05-15 / 5. szám

tanügyi értesítő. 5 álló rend — most mi vettetjük a villámot oda, hol hasznot hajt kár nélkül. De ez a folytonos előrehaladás csak úgy lehetséges, ha a műveltség teljesen közkincs lesz. Ezt a kincset osztogatja a népta­nító. Iskolájában és azon kívül ennek a hivatásnak él, hogy tanítsa a tudatlant. S nem a sokféle tudományra, csak a leg­szükségesebbre, de erre aztán úgy, hogy állandóan megmaradjon. Tanítani kell a népet jogára és kötelességére, vagyis társadalmi helyzetének felismerésére. Minden embert annyira kell nevelni, hogy egy helyet betölthessen emberül. Minden embernek tudni kell, hogy ő az egész emberiségnek egy kicsiny tagja, de reá szükség van azon a helyen, melyet betölt és sem kisebb, sem na­gyobb hivatása nincs, mint az erejének megfelelő hely betöltése. Valamint a gépnek ezer meg ezer részecskéi vannak, de azokra mindre szükség van, úgy minden emberre szük­ség van a maga helyén. S ne kicsinyeljük az apró csavarok, vékony lemezecskókből álló szelepek sze­repét. Egy-két szeg egyelőre eleshetik, de már — ha nem pótoljuk — utána megy a többi s a legügyesebb gépész sem tud munkát végezni a gépével, mig azokat az egyszerű kis részecskéket ki nem pótolja. Nevelni kell a népet arra, hogy önállóan tudjon ítéletet hozni. Sem cifra szavaknak, sem fenyegetéseknek ne ül­jön fel. Ez pedig úgy érhető el, ha mun­kásságra nevelünk s ezáltal a közvagyo- nosodást előmozdítjuk mert a vagyon függetlenséget biztosit mindenkinek E vidéken minden tanítóra különös apostoli szerep is vár. ARákóci korszak után tiszta magyarok hagyták itt el nyelvüket és vallásukat a győző kéz nyomása miatt. Ma már királyunk is el­ismerést nyújt akkori szabadsághősünk­nek, tehát törekvésünkben semmi nem gátolhat, hogy elvesztett testvéreinket visszatérítsük. Ha e kötelességeket híven végez­tük, akkor a néptanítói névnek becsülést szerzünk. S ha átérezzük Darvin nagy elmé­letét, hogy mindennek folyton tökélete­sedni kell s ezt társítjuk Krisztus mon­dásával: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes, ügy a mi Madáchunk eme szavaival haladjunk pá­lyánkon : „Küzdj és bízva bízzál.“ 6. Domokos István köri tag s előadó ismerteti álláspontját az 1868. évi XXXVIII. t.-c. revidiálása tárgyában s határozati javaslatot nyújt be 7. pontban. Melyet a köri gyűlés minden pont­ban elfogad s Fábián Isván s Nagy Ká­roly kir. s. tanfelügyelő hozzászólása után még egy uj, 8-ik ponttal bővít ki, melynek értelmében mondassák ki, hogy az idegen tannyelvű elemi iskolák t. nyelve az állam által hozzájárult segély arányában magyar legyen, mit az elő­adó is elfogad. így az elfogadott határozati javaslat a következő: „Mondja ki a kör közgyűlése, hogy az 1868. XXXVIII. t.-c. revíziója érdeké­ben megindult mozgalomhoz csatlakozik, s óhajtja, hogy a módosításnál a követ­kező szempontok vétesenek figyelembe: 1. Minden iskola tanítási nyelve, tekintet nélkül annak jellegére, fokozato­san magyar legyen. 2. Mondja ki a törvény a teljesen igyenes népoktatást. 3. A tanköteles kor felemelendő egy évvel. 4. A nemzeti szellemű nevelés és oktatás ellenőrzésére, meg a tanítás in­tenzivebbé tétele céljából a szakfelügye­let rövid idő alatt behozandó. 5. A tanítók képzése, képesítése és javadalmazása egységesittessék, s az alapfizetés a hasonló képesítésű állami tisztviselőkével egyenlő legyen s ugyan­olyan előléptetés biztosíttassák. 7. A nyugdij az okleveles tanító szolgálatba lépésétől számíttassák, az 50 százalék utánfizetés cltörlendő, s 35 évi szolgálat után teljes nyugdíjjal me­hessen nyugalomba a tanító, (ha 60 élet­évét betöltötte. Az állandó évi nyugdij üt évi szolgálat után adassák meg. 8. Az állami felügyelet az egyes iskoláknak adandó államsegély arányá­ban fokozatosan biztosítandó.“ 8. Elnök jelenti, hogy a következő tárgy előadója, Técsy Lajos köri tag, nincs jelen ós igy a „Népnevelési egye­

Next

/
Oldalképek
Tartalom