Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-05-15 / 5. szám
6 tanügyi értesítő. sületek szervezéséről“ szóló tétel nem tárgyalható. A köri gyűlés sajnálja előadó távolmaradását, s elhatározza, hogy a tétel a legközelebbi köri gyűlésen tárgyal- tatik, előadója Técsy L. köri tag marad. 8. Elnök jelenti, hogy Rusz János patóházai grk. tanító egyesületünkbe lépett. Örvendetes tudomásul szolgál. í). A legközelebbi gyűlés helyéül Apa község neveztetett meg. Több tárgy nem lévén elnök a köri gyűlést bezárja. K. m. f. Hitelesítette: Marosán János Vógh Gábor köri jegyző. köri elnök. Egy iskolai ünnepély. Abból az alkalomból, midőn az állami .iskolákban Deák F. születésének százéves évfordulójára iskolai ünnepélyt kellett rendezni, megemlékeztünk e lapocskában arról, hogy az iskolai ünnepeknek csak akkor van értelme és eredménye, ha a tanitó-testület komolyan véve a dolgot, az ünnepély egyes jelenségeivel, úgyszólván tartalmával igyekszik a növendékek érzületére hatni s emlékezetük tárházában olyan helyet foglalni el, melynek lámpája hosszú évek során, ha bár gyenge fénynyel is világit. Ismételhetjük azt is, hogy vannak dolgok, miket az elemi iskola növendékeivel bajos megértetni, és hogy tanügyi irodalmunk elemi iskolákban elmondható beszédek gyűjteményében vajmi szegény, s a lapok nem felesleges munkát müveinek, ha pl. az évenkint előforduló nemzeti ünnepek alkalmára egyes beszédeket közölnek. — E tanügyi értesítő szerényen ad helyet minden ilyeu valamire való közleménynek, s némi bátorításul, vagy ha úgy tetszik, követendő példa gyanánt, ezúttal helyet szorítunk egy ilyen alkalmi beszédnek, melyet K. L. a Kini- zsy-utcai iskola igazgatója az ezeréves Magyarország emlékünnepén, május 2. mondott növendékei előtt a Kölcsey-him- nusz elhangzása után. „Kedves gyermekeim! Ma a magyar nemzetnek örömünnepe van, ma egy emléknapot ünnepelünk, melyen szeretettel kell megemlékeznünk a hazáról, és hálával eltelve dicső őseinkről, kik nekünk ezt a drága földet, ezt a sokféleképpen megáldott szép országot vérök hullásával megszerezték és megtartották. Szeretném veletek megértetni, hogy mire ünnepeljük a mai napot; és ha figyelmezni fogtok beszédemre, azt hiszem, hogy többen megértik köztetek a mai ünnepnek a jelentőségét. Most éppen május eleje van és láthatjátok, hogy sok család, akinek magának nincsen háza, egy vagy más okból elhagyja lakását és más helyre költözik, pedig a költözés mindig költséggel, fáradtsággal és vesztességgel jár, még akkor is, ha szép idő van ; mennyivel boldogabb az a család, amelynek magának van háza és nem kell soha költözködnie. De gondoljatok egy olyan apára, akinek nincsen háza, aztán sok küzdelem után eléri, hogy telket vesz, arra házat épit, és abban, mint saját otthonában, egész családjával meghúzódik, ott éli le egész életét és mikor meghal, a gyermekeire hagyja örökségül. Lássátok, a mi kedves hazánkat, ezt a szép országot igy örököltük mi ami ősapáinktól, mert el kell mondanom, hogy a magyar nemzet az ős hajdanban nem itt lakott, hanem messze keletre Ázsia belsejében volt a hazája ; de ebből az ősi hazából más erősebb nemzetek kiszorították. Ettől fogva a magyar nemzet századokon át vándoréletet élt, nem volt állandó hazája, sem békés maradása ; nem is tudott a rósz szomszédok ellen védekezni, mert hét törzsre volt szakadva. Egyszer aztán a sok hányattatást megunva, a hét törzs elhatározta, hogy állandó hazát keres magának; s hogy erősebbek legyenek, a hét törzs egyesült, a törzsvezérek az egyik törzsfejét Árpádot paizsrajjemelték, s igy szólották hozzá: a mai naptól kezdve téged ismerünk vezérünknek, párancsolónknak a hova szerencséd vezérel, mi követni fogunk így az egyesült magyar nemzet megindult magának uj hazát keresni és négy esztendei ut után elérte Árpád a mai Magyarország földét s a határszéli Kárpátok magaslatáról imára borulva tekintette át a Latorca folyó völgyét,
