Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1904-01-15 / 1. szám

tanügyi értesítő. egy nemzeti dalt: „Adjon Isten a magyarnak jó napot," melynek el­hangzásával az ünnepi beszédet Kótai Lajos, a Kinizsy-utcai iskola igazga­tója tartotta meg. A nem hosszú, de úgy tartalomban, mint előadásban köztetszóssei fogadott beszédet adjuk a következőkben: Igen tisztelt ünneplő közönség! ügy az egyetemes emberiség, mint egy kisebb társadalom kiválóbb alakjai­nak megörökítésére a festőművész ecsetje', a szobrász vésője s az irodalom munká­sai bírnak hivatással. A festőművész a színek liármóniáját hívja magának segít­ségül, a szobrász pedig a külső jelenés mesteri kidombaritásában igyekszik re­mekelni : inig az irodalom munkása a leg­kiválóbb női szépség, vagy emberi jellem kiszinezéséhez is csak szavakat használ­hat s ezzekkel kíván hatni az értelemre és a képzeletre. A festő és szobrász a maga.alkotását készen .nyújtja a szem­lélő közönségnek, az irodalom munkása pedig csak anyagot adhat szavakban sa közönség képzeletére bízza a képnek megalkotását. De inig a festő és szobrász munkája a maga tárgyát csak pillanat­nyi felvételben, az élet örömeinek vagy tuséinak mindig csak egy-egy jeleneté­ben tudja feltüntetni: addig az élet és jellemrajz írója képes a maga alakjait a bölcsőtől a koporsóig kisérni s egy hosszú képsorozatban, — mely mégis egynek látszik, — mindazt elénk tárni, a mit egy élet történetéből az öröm és a fáj­dalom, a szeretet és a harag, a remény és a csalódás, a társadalmi élet százféle küzdelme, a szív és lélek egész világa felmutathat. íme t. közönség! Ez ünnepies alka­lommal egy képet akarunk leleplezni, melyet a szatmári állami tanítótestület azért készíttetett, hogy a kép eredetije iránt érzett tiszteletének és hálájának kifejezést adjon és helyet kérjen magá­nak azok sorában, kik ünnepeltünk orszá­gos érdemeit a nyilvános elismerés és dicsőítés koszorújával tisztelték meg. Nekem sem szándékom, sem tehetségem nincs ahhoz, hogy ünnepeltünk élet- és jellemrajzát felsoroljam, de boldognak mondanám magamat és nem tartanám kárbaveszettnek az időt, melyet ez ünne­pies alkalom igénybe vesz, ha képes len­nék arra, hogy mint a közérzületnek ez idő szerint egyik kifejezője, a festőmű­vész kész munkája mellé rajzolni tudnék egy másik képet, mely a kép eredetijét szive és lelke benső világában és népok­tatásunkat átkaroló országos nagy mun­kájában mutatná be. A mi ünnepeltünk Halász Ferencz miniszt. oszt. tanácsos ur, (éljen) a val­lás- és közokt. minisztériumban a nép- okt. ügyek vezetője. Hozzánk nem is egé­szen idegen, sőt bizonyos tekintetben városunk fiának mondhatjuk; hisz évek­kel ezelőtt mint serdülő ifjú, itt élt, itt tanult s mint a helybeli tanítóképző inté­zet egyik jeles növendéke, itt szerezte azon ismereteket, melyek később összes pályafutására elhatározó befolyással vol­tak ; innen indult ki a közélet munka­terére, melyen a szorgalom, tehetség és kitartás, a tanügyi kormányzat egyik igen előkelő állásához juttatta. Az a nagy alkotás pedig, melylyel nevét váro­sunkban emlékezetessé tette, kétségtelen tanúbizonysága annak, hogy városunkhoz, ahol szivét az első ifjúkor aranyos álmai betöltötték, a fiúi szeretet és hála tiszta érzületével vonzódik. Miután városunkban a tanulást be­végezte, előbb nevelő, majd Ung várme­gyében a tanfelügyelőségnél lett hivatal­nok s mint ilyennek, közvetlen tapaszta­latból nyílt alkalma megismerni népokta­tásunk ezerféle baját s a néptanító hely­zetének nyomorúságos voltát; de meg­győződött arról is, hogy a nemzetnek maga iránt való elsőrangú kötelessége a múlt idők mulasztásait pótolni s a nép­oktatás ügyét arra a polcra emelni, amely azt, mint egyik ország- és' nem­zetfenntartó tényezőt, méltán megilleti. Mivel pedig érezte a nála lekötött kiváló szellemi erőt, elhatározta, hogy tehetsé­gét és munkaerejét a közoktatási ügyek mezején magasabb munkakörben értéke­síti. És hogy ezen célját elérhesse, a, kassai jogakadémián elvégezte a jogi tanfolyamot, mely aztán utat nyitott előtte a fokozatos emelkedésre. — Ez a nemes

Next

/
Oldalképek
Tartalom