Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1904-01-15 / 1. szám

tanügyi értesítő.

egy nemzeti dalt: „Adjon Isten a magyarnak jó napot," melynek elhangzásával az ünnepi beszédet Kótai Lajos, a Kinizsy-utcai iskola igazgatója tartotta meg. A nem hosszú, de úgy tartalomban, mint előadásban köztetszóssei fogadott beszédet adjuk a következőkben:

Igen tisztelt ünneplő közönség!

ügy az egyetemes emberiség, mint egy kisebb társadalom kiválóbb alakjainak megörökítésére a festőművész ecsetje', a szobrász vésője s az irodalom munkásai bírnak hivatással. A festőművész a színek liármóniáját hívja magának segítségül, a szobrász pedig a külső jelenés mesteri kidombaritásában igyekszik remekelni : inig az irodalom munkása a legkiválóbb női szépség, vagy emberi jellem kiszinezéséhez is csak szavakat használhat s ezzekkel kíván hatni az értelemre és a képzeletre. A festő és szobrász a maga.alkotását készen .nyújtja a szemlélő közönségnek, az irodalom munkása pedig csak anyagot adhat szavakban sa közönség képzeletére bízza a képnek megalkotását. De inig a festő és szobrász munkája a maga tárgyát csak pillanatnyi felvételben, az élet örömeinek vagy tuséinak mindig csak egy-egy jelenetében tudja feltüntetni: addig az élet és jellemrajz írója képes a maga alakjait a bölcsőtől a koporsóig kisérni s egy hosszú képsorozatban, — mely mégis egynek látszik, — mindazt elénk tárni, a mit egy élet történetéből az öröm és a fájdalom, a szeretet és a harag, a remény és a csalódás, a társadalmi élet százféle küzdelme, a szív és lélek egész világa felmutathat.

íme t. közönség! Ez ünnepies alkalommal egy képet akarunk leleplezni, melyet a szatmári állami tanítótestület azért készíttetett, hogy a kép eredetije iránt érzett tiszteletének és hálájának kifejezést adjon és helyet kérjen magának azok sorában, kik ünnepeltünk országos érdemeit a nyilvános elismerés és dicsőítés koszorújával tisztelték meg. Nekem sem szándékom, sem tehetségem

nincs ahhoz, hogy ünnepeltünk élet- és jellemrajzát felsoroljam, de boldognak mondanám magamat és nem tartanám kárbaveszettnek az időt, melyet ez ünnepies alkalom igénybe vesz, ha képes lennék arra, hogy mint a közérzületnek ez idő szerint egyik kifejezője, a festőművész kész munkája mellé rajzolni tudnék egy másik képet, mely a kép eredetijét szive és lelke benső világában és népoktatásunkat átkaroló országos nagy munkájában mutatná be.

A mi ünnepeltünk Halász Ferencz miniszt. oszt. tanácsos ur, (éljen) a vallás- és közokt. minisztériumban a nép- okt. ügyek vezetője. Hozzánk nem is egészen idegen, sőt bizonyos tekintetben városunk fiának mondhatjuk; hisz évekkel ezelőtt mint serdülő ifjú, itt élt, itt tanult s mint a helybeli tanítóképző intézet egyik jeles növendéke, itt szerezte azon ismereteket, melyek később összes pályafutására elhatározó befolyással voltak ; innen indult ki a közélet munkaterére, melyen a szorgalom, tehetség és kitartás, a tanügyi kormányzat egyik igen előkelő állásához juttatta. Az a nagy alkotás pedig, melylyel nevét városunkban emlékezetessé tette, kétségtelen tanúbizonysága annak, hogy városunkhoz, ahol szivét az első ifjúkor aranyos álmai betöltötték, a fiúi szeretet és hála tiszta érzületével vonzódik.

Miután városunkban a tanulást bevégezte, előbb nevelő, majd Ung vármegyében a tanfelügyelőségnél lett hivatalnok s mint ilyennek, közvetlen tapasztalatból nyílt alkalma megismerni népoktatásunk ezerféle baját s a néptanító helyzetének nyomorúságos voltát; de meggyőződött arról is, hogy a nemzetnek maga iránt való elsőrangú kötelessége a múlt idők mulasztásait pótolni s a népoktatás ügyét arra a polcra emelni, amely azt, mint egyik ország- és' nemzetfenntartó tényezőt, méltán megilleti. Mivel pedig érezte a nála lekötött kiváló szellemi erőt, elhatározta, hogy tehetségét és munkaerejét a közoktatási ügyek mezején magasabb munkakörben értékesíti. És hogy ezen célját elérhesse, a, kassai jogakadémián elvégezte a jogi tanfolyamot, mely aztán utat nyitott előtte a fokozatos emelkedésre. — Ez a nemes