Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-09-16 / 7. szám
Második évfolyam 7-ik szám. Szatmár, 1903. szept. 16. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. A ,SZ ATM AR VARMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden hő 15-ik napján. Szerkesztő: KÓTAI LAJOS. Bocskay-utcza 12-ik szám. Előfizetési dij egész évre 7 korona. Előfizetési dijak, közlemények a szerkesztőhöz czimzendők. 1903-1 904-, Egy neves kálvinista pap az 1849- dik év első napján a gyülekezet előtt ezeket a szavakat véve alapul tartott egyház beszédet: „U j eget, uj földet várunk!" Azután kanyaritott olyan szónoklatot, hogy mikor Világosnál a magyar nemzetre besötétedett és feketevérü denevérek járták be az országot, az egész presbitériumnak meg kellett mellette esküdni, hogy újévkor a tiszteletes nemcsak hogy nem 1 á z i t o 11, de még nem is papolhatott, mert halálos fekvő beteg volt, különben is mindig beteg a nyavalyás ! Csak igy nem kóstolta meg, hogy az ojmifezi vár tömlöczé- ben milyen hűvös a levegő. Ma — legalább látszólag — békesség van a hazában, és nincs szükség arra, hogy katedrális szónoklatok tüze iiivja a népet fegyverre a haza ellenségei ellen, mégis az adott politikai viszonyok közt minden jó hazafi szive a hazaszeretet mélyétől áradozó szivvel fordul a Gondviseléshez: uj eget, uj földet várunk! És azok között, kik a haza földén aggódó szivvel sóhajtanak és reménykedve munkálnak a nemzet jobb jövendőjéért, ott kell lenni minden hivatását betölteni törekvő magyar tanítónak. Ott is vagyunk, azt hiszem — mindannyian; annyival inkább, mert mi nemcsak a haza boldogságára gondolva foglaljuk imánkba, hogy uj eget, uj földet várunk, de uj eget és uj földet várunk saját helyzetünket tekintve is, várva annak az időnek kezdetét, mely a magyar néptanítót képessé teszi arra, hogy a nemzeti közműveltség, terjesztésében, a hazaszeretet és nemzeti önérzet fejlesztésében munkáját több kedvvel és kevesebb nélkülözés közt tölthesse be. Nekem, midőn a beállott iskolai év kezdetén ez igénytelen lapocska szüle keretében megszólalok, úgy tetszik, hogy kelőben van a hajnal, melynek közelgő napja uj eget és uj földet fog bevilágítani; és midőn a nevelés és tanítás kitáult munkaterén szétágazó ösvényeket végigtekintem: látom a célokat, melyeket a szellem és jellem, a szív és ész, a test és lélek nevelésénél elérnünk kell. Nagyok és nemesek a célok, melyeknek eléréséért a tanítás és nevelés alapvető munkája fáradozik; de éppen azért, mert olyanok, a tanítónak sok tudással, sok szeretettel, nemes buzgalommal és kitartással kell végezni a munkát, melyre állásánál fogva vállalkozott. A társadalom, melynek körében élünk, a melynek alkotó részei vagyunk, legdrágább kincsét, gyér-
