Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-09-16 / 7. szám
2 tanühyi értesítő. mekeit bocsátja gondozásunk alá; s teszi ezt bizalommal is azzal a reménységgel, hogy gyermeke a tanítóban az anyának minden szeretetét, az apának minden gondosságát felfogja találni. Legyünk tehát nevelő munkásságunkban mindenek felett szeretettől áthatva, mert a szeretet nyomán bizalom és bátorság fakad. — A hivatással biró tanítónak a szeretet nemcsak hűséges tanácsadója, de olyan talizmánya is, mely munkáját kellemessé, könnyebbé és sikeresebbé teendi. Az az iskola, melyben a tanítóhoz a növendékeket — és viszont — szeretet nem köti: olyan növényház, melyben van világosság, van levegő, van viz, de hiányzik a meleg. A haza, melynek mi állami tanítók közvetlen szolgálatában állunk, a testi és szellemi nevelés legelső kívánalmaival és céljaival helyezik egy sorba azt, hogy a tanítás és nevelés minden munkáját a hazafias szellem hassa át, és úgy hassa át növendékeink lelkületét is, mint a virágot az illat, melynek hatását akkor is érezzük, midőn magát a virágot nem látjuk. Ha azokat a kötelességeket, miknek teljesítését a haza és társadalommal szemben elfogadtuk, híven be- töltjük; ha az ismeretek szerzésében és átadásában hivatásunk nagy célja hangyaszorgalomra lelkesít; ha nemes hévvel törekszünk arra, hogy az iskolában m e s t e r e k, a társadalmi élet hullámain pedig emberek legyünk és azok leszünk: a haza és társadalom mindig több és több elismerésben fogja részesíteni a közművelődés alapvető munkásait s ez az elismerés az uj égnek és uj földnek, a melyet várunk, — egyik megnyilatkozása. Midőn tehát a beállott iskolai óv kezdetén e kis lapocska olvasóit s pályatársaink nagy seregét a legszívesebben üdvözöljük, az elérendő célok felé reménykedő szívvel tekintve kiáltjuk mi is: ,.Munkára fel!“ Megnyitó beszéd. A szatmári állami tanító testület aug. 30. napján tartotta első értekezletét, melyen Mihály Ferencz igazgató tanító, mint az értekezlet elnöke, a következő megnyitó beszédet mondotta : Tisztelt kar társak! A mai nappal ismét megkezdtük tiz hónapos nagy munkánkat, hogy magyarnemzetet neveljük — Isten segítségével. Amikor a legszentebb cél érdekének szolgálására tervszerűen szervezkedünk, magyar szivünkbe örömmel és keserűséggel vegyes érzések ébrednek országunk mostani ügyei miatt A világpolgárias szocializmus egyes „apostolai“ a nép lelki nyugalmának fel- dulásával a munkát, hazát és embert gyűlölő légiók számát szaporítják a társadalmi rend nem kicsinylendő kárára s leginkább oly elemeket ragadnak magukkal a szélsőségekre csóbitó szociálista hit és erkölcs kihasználói, a kik a handa bandához úgy értenek, de magát az eszmét fel sem fogják. Ilyen elemek tömörülése a történelem tanúsága szerint —- sem magának az országnak, sem pedig a nép alsóbb rétegeinek hasznára nem vált soha. Ma ez érthetetlen is, mikor úgy az állam, mint a társadalom a szociális bajokat nemes intencióval igyekszik orvosolni. Gr. Sztáray Sándor vinnai uradalmában személyesen győződtem meg ami magyar népünknek nem való szociálisnak vélt eszmékkel boldogtalanná tett csong- rádmegyei testvéreink lelki állapotáról és ellankadt munkakedvéről. Az erőtől duzadó, derék csongrádi magyar munkások a pálinkától megmérgezett, sápadt tót munkásokkal sem ki
