Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-11-15 / 9. szám
Második évfolyam 9-ik szám. Szatmár, 1903. nov. 15. rr értesítő. A „SZATMARVAKMKGYBl Ál.tApÁNOS T Aäs'ITC)-KGYEáÜLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE: Megjelenik miríden hó 15-ik napján. Szerkesztő; KÓTA1 LAJOS rocskay utcza 12-ik szám Előfizetési dij egész évre 7 korona. Előfizetési dijak, közlemények,a szerkesztőhöz ezimzendők. IIj irány — uj emberek. Ma már késői dolog volna a lezajlott kormány változásról beszélni. Láttuk a politikai eget a maga tea-. gelye körül megfordulni, s a napcsillagok szemeink elől elvonultak és átengedték helyüket az égbolton más, — hasonló fényes planétádnak. A kormányváltozásban főként a közokt.-ügyi miniszter érdekli első sorban a tanitók nagy seregét, s különösen az állami tanítókat, kiknek nyolez évi idő teljesen elegendő lehetett arra nézve, hogy a búcsúzó minisztert, dr. Wlassich Gyulát, mint államférfit megismerjék, tisztelni tanulják és emlékezetét a hála és tisztelet legbecsesebb keretébe foglalva, sziveikben hordják. És mivel bizalommal kell köszönteni és csak lementé után szokás dicsérni a napot: most kinevezett közokt.-ügyi miniszterünket szintén őszinte bizalommal kell fogadnunk, mert mint nem képzelhetni azt, hogy a hadvezér a maga közkatonáit napi zsoldjuktól megakarná fosztani: úgy fel sem tehetjük azt, hogy az uj miniszter a néptanítók anyagi helyzetének javítását szivén ne igyekezzék hordani s a nrnlt Ígéreteit — ha lehetséges egészen beváltani. Mindenesetre sajnosán kell tudomásul vennünk két dolgot: az egyik az, ami a fizetés-rendezésre vonatkozik, mely esetleg útját azon reményeknek, amik a megvalósulás küszöbén állottak; a másik a miniszterelnöknek ama kijelentése, mely az iskolák államosítása helyett a felekezeti iskolák segélyezését tolja előtérbe. Ha a népoktatásügyi politikának ez az iránya állandó találna maradni ■ s ha a kilátásba helyezett fizetés javítás megnyirbálását az alsó rangú tisztviselőkön, —- a tanítókon fogják megkezdeni: akkor a tanitók anyagi helyzetének javulása hosszú időre meg lesz bénítva, vagy csak nagyon lassú lépéssel fog valami haladást mutatni. Hogy az országos politikai zűrzavarból miként fog végbemenni a kibontakozás; hogy az uj kormány pályafutása meddig tart és hogy miként fog hangzani a törvény, mely a hitfelekezeti iskolák segélyezését általánossá fogja tenni: az ma még a nem ismert jövendőnek bekötözött zsákjában van. Ezek bizonyára elhatározó befolyással lesznek arra, hogy ami reményeink biborfelhőzetemenynyire megy át a szürke, vagy fekete színezetbe. Mig ezek kifejlődnek, inkább bízzunk, mint kétségbe essünk, és hivatásos önmegtagadással szemléljük az edény sorsát, melybe a
