Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
908 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések szellemi fogyatékos, vagy kiskorú személyt kivéve bárki elvégezheti (hérés sote vökátán). Jóllehet a mé hátát megtisztítja mindazokat, akik rituálisan tisztátalanok, ha egy rituálisan tiszta személy megérinti, vagy viszi a mé hátát-ot, egy napra rituálisan tisztátalanná válik (tumát erev), kivéve, ha a megtisztítási eljárás résztvevőjeként érintette meg, vagy vitte a mé hátát-ot. A megtisztítási szertartás része, hogy vesznek egy három izsópágból (ézou) egybekötött csokrot, és annak segítségével hintik a mé hátát-ot a rituálisan tisztátalan személyre három majd hét nappal azt követően, hogy rituálisan tisztátalanná vált. חיסמ יפל ומות Mésziáh löfi tumo - Megfontolatlan, akaratlan megjegyzés (szó szerint: ״minden egyéb szándék nélkül mond valamit”). Olyan személy, aki elmond valamit, amit látott, de nem azzal a szándékkal, hogy hivatalos tanúvallomást tegyen. Bizonyos esetekben az ilyen jellegű ״megjegyzéseket” elfogadják tanúvallomásként. Egy tanúvallomásra nem alkalmas ember ״megjegyzéseit” is elfogadják, amennyiben úgy vélik, hogy a szavak elhangzásakor nem volt tudatában annak, hogy ״megjegyzésének” jogi következményei lehetnek. így például egy gyermek ártatlan elbeszélése egy általa oly módon látott eseményről, mely esetben figyelme egyszer sem kalandozott el, elfogadott bizonyíték arra, hogy egy elrabolt asszonyt nem erőszakoltak meg. Egy nem-zsidó esetleges elbeszélése arról, hogy látta egy férfi halálát, elfogadható bizonyíték a halálesetről és az elhunyt felesége ismét férjhez mehet. ןואימ Méun - Szó szerint: visszautasítás. Tizenkét évesnél fiatalabb lányt az apja kiházasíthat. Ha azonban az apja már nem él, a tórái törvény szerint nem mehet férjhez addig, amíg még kiskorú. Ennek ellenére a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy az anyja vagy a fivérei kiházasíthatják a kiskorú lányt, ha ebbe ő is beleegyezik. A lány pedig, mielőtt elérné a tizenkét éves életkort, véget vethet ennek a házasságnak, ha végrehajtja a méun-t, vagyis ״visszautasítást,” azaz ki kell jelentenie, hogy ő nem akarja ezt a házasságot. Ilyen esetekben nincsen szükség válólevélre (gét). Amikor egy lány méun-t hajt végre, a házasságát viszszamenőleges hatállyal érvénytelenítik, és ő úgy ״szaporíthatja pénzét vagy lovai számát” (uo.), azaz nem lehet több lova vagy pénze, mint ami saját használatára vagy a királyság fenntartására szükséges. Mindenki köteles tisztelni és becsülni a királyt, és senki sem tanúsíthat tiszteletlenséget iránta (még maga a király sem). Annak a királynak, aki tévedésből vétkezik, kecskebak áldozatot kell bemutatnia (szöir nászi, 3Mózes 4:22-26.). A király kötelessége, hogy tisztviselőket nevezzen ki a nép fölé, és érvényesítse akaratát. Adókat szedhet, bírákat nevezhet ki, és a nép érdekeit szolgáló törvényeket hozhat. A királyt a nép vezetőjének tartották, és ezért elsőbbséget élvezett a főpap (kohén gádol) és a próféta (návi) előtt. Annak, aki megpillantja a királyt, áldást kell mondania. Ez idegen királyra is vonatkozik (de más áldásszöveggel). הןוזמ Mezuzá - Szó szerint: ajtófélfa. Olyan pergamentekercs, melyre egy írnok (szofér sztám) a Tóra két szakaszát írta (Smá és Vöhájá im sámoá, SMózes 6:4-9., 11:13-21.). A Tóra megparancsolja (5Mózes 6:9., 11:20.), hogy lakásunk valamennyi ajtófélfájára mezuzát szögezzünk. A mezuzát általában kis tokba helyezzük, és a jobboldali ajtófélfára kell szögeznünk. Minden egyes lakó- illetve alvóhelyiségnek az ajtajára mezuzát kell szögezni, és hasonlóképpen kell eljárni a kapuk és a városkapuk esetében is (a fallal övezett városok esetében). A nem lakó helyiségek ajtajára nem kell mezuzát szögezni, s ugyancsak nem kell felszögezni azon helyiségek ajtajára sem, melyek nem illenek a mezuza szentségéhez (például a fürdőszoba). ימ תאטח T - •• Mé hátát _ Szó szerint: a megtisztító áldózat vize, vagyis az a vörös üsző (párá ádumá) hamvával elkevert víz, amelyet holttesttel érintkezésbe került, és emiatt rituálisan tisztátalanná vált (tumát mét) személyek és tárgyak megtisztítására használtak. Természetes folyóvizet (májim hájim) helyeztek egy edénybe, amelyhez aztán hozzáadtak egy kis mennyiséget a vörös üsző hamvaiból. A kapott eleggyel, amelyet mé háfát-nak (vagy mé nidá-nak) neveztek, meghintették a megtisztítandó személyt vagy tárgyakat. A víz hamvakkal való elkeverésének eljárását kidus mé hátát-nak - ״a tisztítóvíz megszentelésének” - nevezik, és ezt siketnéma,
