Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Előszó: Talmud - A zsidó ráció bölcsője
15 Előszó Talmud - A zsidó ráció bölcsője Isteni tant folyamatosan alkalmazni és az alkalmazás folytán értelmezni, kifejteni kell. A racionális gondolkodás segítségével pedig meg kell találni minden lehetséges eshetőséget, amely a törvény értelmezésében a segítségünkre lehet. Erről szól az egész Talmud, és értelemszerűen így működik a talmudi gondolatvilágon nevelkedett zsidó ráció, amely ezt az értelemszerűséget és tipikus gondolkodásmódot alkalmazza nem csak a Talmud oldalain, hanem a mindennapi, világi életben is. A talmudtól nagyon távol eső, de a talmudi es általános zsidó gondolkodásmódot nagyon találóan jellemző magyar gondolkodó, Bibó István szavaival élve: ״így vált nagymértékben tipikussá a zsidóságban egy magatartás, mely minden megnyíló, ki nem aknázott és észre nem vett gazdasági és emberi lehetőséggel szemben állandó beidegződéssé tette a lehetőségekhez való gyors racionális alkalmazkodást, a megnyílt lehetőségek ki nem hagyását. ” A Talmud tehát népünk bölcsője, gondolataink kútfője - és mégis, a zsidó hagyományoktól elszakadt rétegekben, nemzsidó körökben pedig még inkább, oly kevés hiteles forrás érhető el erről a műről. A Talmud története és fordítási kísérletei De mi is tulajdonképpen a Talmud? Egy olyan különleges mű, amely a Tórához, a Bibliához, a zsidó nép legszentebb könyvéhez írt magyarázatokat, kommentárokat, vitákat és történeteket foglal magában. A Talmud szerkesztése a polgári időszámítás kezdete utáni V. században zárult le Babilóniában, ahol a legnagyobb zsidó közösség élt ebben az időben. Az, aki meg akarja érteni a Talmud szövegét nem csak, hogy a héber és - a zsidók között akkor használatos 2000 éves kollektív gondolkodás ״Nyelvében él a nemzet” - tartja a szólás. Egy nép nyelvi fordulatai, kifejezései, szójátékai magukban hordják a nemzet történelmét, szokásait, hangulatát. Mennyivel inkább így van ez akkor, ha egy népnek nemcsak saját nyelvéről, hanem évezredeken keresztül ápolt nagy művéről beszélünk. A zsidóság, a ״könyv népe”. A könyv persze elsősorban a ma már univerzálisan ״szent könyvet” a Bibliát, a Tórát jelenti, de jelenti egyben az írott tan - eredetileg csak szóban élő - zsidó értelmezését, a Talmudot is. A Talmudot, melynek alapjában, a Misnában, közel kétezer éve papírra vetették a zsidó vallás szabályainak gyűjteményét, és amely a Biblia sokszor elvont elméleti tanításait a gyakorlat szintjére hozta, hozza. A Talmudot, amely tulajdonképpen egy soha véget nem érő szóbeli vita lejegyzése, melyben az egymással vitatkozó felek gyakran több száz év távolából - mai nyelven szólva virtuálisan - szegezik egymásnak érveiket. A Talmudot, mely a zsidó diaszpóra legsötétebb évszázadaiban is kitartó társa volt a magas falakkal körbe zárt gettók, nyomomságban élő népének. A Talmudot, mely szinte szőrszálhasogató, szigorú matematikai levezetésekhez hasonló, zárt logikai rendszerével, soha nem nyugvó, örökké kérdező és cáfoló módszerévei, megteremtette a zsidó gondolkodásmód és ״kollektív psziché” alapjait. ״A tett a lényeg” - tanítják a talmudi bölcsek1, és ennek megfelelően a judaizmus felfogásában egy adott tilalom vagy felszólítás esetében a törvény betartása, és nem csak a mögötte levő áhítat a lényeg. így aztán egy bibliai parancs esetében a parancs gyakorlati részleteit, és nem egyedül szellemi hátterét hangsúlyozza a zsidó értelmezés. A zsidóság alapelve tehát, hogy az 1 Atyák 1:17.
