B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
В. Stenge Csabáné Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években Bevezetés Az 1960-as években Tatabánya város egyik legnagyobb problémája a női munkaerő elhelyezése volt. Különösen a szakképzetlen nők foglalkoztatása vált egyre sürgetőbbé. Tanulmányomban elsősorban a nőket tömegesen foglalkoztató könnyűipari üzemekTata- bányára történő telepítésének terveit, az elért eredményeket, és az üzemek letelepedése során felmerülő problémákat mutatom be. Az egyes üzemek gazdasági helyzetére és a profiljára csak annyiban térek ki, amennyiben az befolyásolja a munkakörülményeket, hatást gyakorol a dolgozó nők életkörülményeire, egészségügyi állapotára. Munkám során felhasználtam Tatabánya Város Végrehajtó Bizottságának ülésjegyzőkönyveit ésTatabánya Városi Tanács Tanácsülési jegyzőkönyveit, az Ipari, Kereskedelmi, Mezőgazdasági és a Munkaügyi Osztály irataiba különböző gyára к és üzemek beszámolóit, valamint a korabeli sajtó, elsősorban a Dolgozók Lapja című újság cikkeit. Mi lesz a nőkkel? A szakképzetlen női munkaerő helyzete A nők foglalkoztatásának problémája már 1947-ben, Tatabánya várossá egyesítésének időpontjában felmerült. Országszerte gondot okozott a nők„munkába állítása"elsősorban a nehézipari dominanciájú településeken, különösen a bányavidékeken. A nők foglalkoztatási problémájának érdemi megoldására az 1960-as évekig várni kellett. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy eddig az időpontig ne dolgoztak volna nők különböző üzemekben és gyárakban. A nehézipari üzemekben azonban csak nagyon kevés női dolgozó alkalmazása volt lehetséges, főleg adminisztratív és kisegítő munkakörben.1 Emellett az oktatási, az egészségügyi, a szociális és a kulturális intézményekben, a kereskedelemben és a szolgáltatói szektorban is folyamatosan emelkedett a nők aránya, de ezeken a munkahelyeken az elhelyezkedési lehetőségekTatabányán korlátozottak voltak.2 Mégis egyre inkább növekedett az igény arra, hogy a családon belül több legyen a keresők száma, ezzel párhuzamosan pedig növekedett a nők elhelyezkedésének igénye is. A rosszul értelmezett női egyenjogúság következményeként sok helyen a nehéz fizikai munkát is vállalták, mivel más kereseti lehetőség, főként a szakképzetlen munkát kereső nők részére nem volt.3 Az 1950-es évek elején a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a nehézipar fejlesztését tartotta az egyetlen gazdaságpolitikai prioritásnak, ennek következtében ezen iparág és 1 TMJVL XXIII/102/a. Végrehajtó Bizottság (VB) ülés jegyzőkönyve 1964. július 30. 2 Tatabánya története II. (1972) 186.0. 3 TMJVL XXIII/101/a. Tanácsülés (TÜ) jegyzőkönyve 1966. június 23. 95
