B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
ágazatai (elsősorban a bányászat, a vas-, az acél-, és a gépgyártás, továbbá a nehézipari beruházásokat szolgáló építőipar) munkaerő-ellátását segítette gazdaság-, és munkaerő-gazdálkodási politikájával is. A képzettség és a munkavégző-képesség szempontjából legértékesebbnek tartott munkásokat e területekre kívánta összpontosítani. A könnyű-, az élelmiszer-, és az úgynevezett helyi ipar területéről az értékesnek tartott, képzett, és elsősorban fiatal férfimunkásokat átcsoportosították a kiemelt iparágakba, és eredeti munkahelyükön nőkkel, csökkent munkaképességűekkel, és idős munkásokkal váltották fel őket. Ezt hivatalosan „minőségi cserének" nevezték.4 A probléma súlyát jól mutatja például a Tatabánya és Környéke Bányászellátó Kiskereskedelmi Vállalat vezetőjének 1952. évi jelentése.,,A Párt és Kormányhatározat értelmében vállalatunk férfi dolgozói nap, mint nap kérik áthelyezésüket az iparba, amit nem is szabad, hogy megakadályozzunk. De ez nagymértékben gátolja vállalatunk munkáját, mivel tudvalévő, hogy kereskedelmi vonalon nők az elmúlt időkben csak nagyon csekély létszámban dolgoznak. így az utánpótlás nagy nehézségekkel jár. 22 női dolgozót, akik szakképzettséggel nem rendelkeztek, vállalatunk levizsgáztatta, és az eddigi fejlődést figyelembe véve szakképzett kereskedősegéddé minősítettük át, s így illetményük is emelkedett. Ezt az átminősítést folyamatosan végre fogjuk hajtani és ezzel igyekszünk a bérfeszültséget megszüntetni. Egyébként gátló körülmény az is, hogy az iparban áthelyezett férfi munkaerők helyett felvett, kereskedelemben járatlan női munkaerőket nehezebb betanítani és megnehezíti a munkánkat az, hogy ezeknél a női munkavállalóknál az illetményt a kollektív szerződés nagyon alacsonyan írja elő."5 Az első tatabányai próbálkozás egy nőket is nagy létszámban foglalkoztató kézműipari vállalat alapítására 1955 nyarán történt.„Az elmúlt két évben Pártunk és Kormányunk feladatul tűzte ki, hogy helyi ipari vállalati keretben, a csökkent munkaképességű dolgozók, többgyermekes családanyák minél nagyobb tömegét vonja be a termelő munkába. A város megyei székhellyé fejlődve, lakosságának száma egyre emelkedik. Magától adódott a gondolat, hogy a megnövekedett lakosság csökkent munkaképességű rétege, főképpen pedig a gyerekes anyák, otthonukban foglalkoztatva legyenek és így közvetlenül vegyék ki a részüket a termelő munkából."6 „...Ezen vállalat tatabányai működése nagymértékben elősegítené a helyi árualap növelését, különösen azon cikkekben, melyben a lakosság nincs ellátva, (gyermekruha, konfekció stb.) Ezen túlmenőleg azonban jelentős lenne a vállalat működtetése abból a szempontból is, hogy lehetőséget biztosítana gyermekes anyák, csökkent munkaképességűek foglakoztatására és a kontárkérdés részbeni felszámolására."7 A Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága egyhangúan jóváhagyta a Kézműipari Vállalat alapításáról beadott javaslatot és 1955. június 30-án tartott ülésén alapítási határozatot hozott, mely szerint a vállalat 1955. augusztus 1-jén kezdi meg mű4 Munkások Magyarországon (2000) 19. o. 5 TMJVLXXIII/102/a.VB ülésjegyzőkönyveTatabányaés Környéke Bányászellátó Kiskereskedelmi Vállalat jelentése. 1952. augusztus 1. 6 TMJVL XXIII/119/a. Ipari Osztály iratai, Javaslat kézműipari vállalatalapítására 1955. július 10. 7 TMJVL XXIII/119/a. Ipari Osztály iratai, Ipari Osztály javaslata 1955. június 29. 96
