B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
mély, akit pótnyomozásra tettek vissza, nem volt. Tatabányán a fogságban az a hír járta, hogyha valaki megmásítja a vallomását, azt visszaküldik a rendőrségre pótnyomozásra. Védői kérdésre: Semmiféle szervezkedésre nem került volna sor, ha nem járja az a hír, hogy a fiatalságot viszik el. Én arról nem tudok, hogy dec. 10-én egy páncélkocsi járt volna a telepen, és hogy arra rálőttek volna. Erről utólagosan sem hallottam. Én 3 hétig voltam rabkórházban. Most legutoljára a füleimmel voltam beteg, és hogy a tárgyaláson civilben jelenhessek meg, kértem, hogy a gyomrom miatt majd a tárgyalás után kezeljenek. Arról volt szó, hogy meg kell védeni magunkat, hogy kik ellen, azt csak később hallottam: egyes karhatalmisták túlkapásai ellen. Először Lados bácsi sem mondta, hogy kik ellen kell kiállni. Lados: Ellenőrzés csak 8-án volt. Én arra nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy fegyvert fogjanak, én csak azt mondtam, hogy ki mivel tud, fejszével, csákánnyal álljanak ki. Homola István: Jöttek olyan hírek, hogy viszik az orosz katonák a fiatalságot. Mikor felkerültem a Markóba, hallottam, hogy Ungvárig vittek is ki, de visszaengedték őket. Belép: Ilóczkv Győző XV. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem. Édesapám bányász, édesanyám háztartásbeli. Vagyontalanok. Én is az vagyok. Két testvérem van. Egyik bátyám bányász, nővérem pedig egy bányász felesége. A 8 általános iskolai osztályt 1948-ban végeztem. Ezután elmentem a karbantartó vállalathoz, és ott dolgoztam egészen 1955-ig, amikor bevonultam katonának. Leszerelésem után a VIII. aknánál vállaltam munkát, és mint szállítócsillés dolgoztam itt. Havi keresetem 1500 Et volt. Otthon laktam szüleimnél. Politikával nem foglalkoztam, pártnak sem voltam tagja. DISZ-tag voltam, 1954-ben léptem be. Katonai szolgálatot 1955. VlII-tól 1956. IX-ig teljesítettem. Leszerelésem után visszamentem a bányába, és innen újból behívtak, és a rendőrséghez tartozóként őrségadásra, és kísérésre osztottak be. Az októberi események Tatabányán értek. Akkor még az ÁVH-nál voltam katona. Október 27-én elküldték a laktanyából, és otthon voltam egészen novemberig, mert semmiféle igazolványom nem volt. A belső karhatalomnál először Szegeden, majd Budapesten és Tatabányán szolgáltam. 1957. februárjában Ba- konysárkányban voltam, és itt tartóztattak le. Tatabányán az ellenforradalmi eseményekbe nem folytam bele. Én csak december 8-án kapcsolódtam bele, amiért ide kerültem. December 8-án volt, amikor Lados járt utcáról utcára és mondta, hogy ne hagyjuk elvinni a fiatalokat, és éjjel álljunk őrséget. Ki is álltunk este 8 órakor, és éjfélig ott is álltunk. Szomszédommal álltunk, akivel kétóránként váltottuk egymást. Szomszédaim Spányik, Czinder István és Mesner. December 8-án még nem volt 261
