Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Az első tatabányai bányaigazgató, Ranzinger Vince
Az első tatabányai bányaigazgató: Ranzinger Vince 7 Ravasz Éva: Az első tatabányai bányaigazgató: Ranzinger Vince 1856-1933 Boldog békeidők Az Osztrák-Magyar Monarchia lakosai közül nem sokan bírtak tudomással arról, hogy Komárom megye tatai járásában, a járási székhelytől néhány kilométerre Felsőgalla és Bánhida községek területén kőszéntermelés indult a század utolsó évtizedének második felében. E kibontakozó indusztriális tevékenységről elsőnek egy másik, az egész birodalom népét lázba hozó esemény kapcsán értesülhetett az ország népe. A nyár végi, ősz eleji betakarítási munkálatok végeztével 1897. szeptember 10. és 15-e között nagy esemény tartotta izgalomban az egész megye, de legfőképpen Tata város lakóit, ugyanis a monarchia hadseregének egységei Ferenc József császár hadparancsa alapján hadgyakorlatot tartottak a Duna jobb és bal partján. A 19. század hetvenes éveitől kezdődően a porosz katonai mintára rendezett harcászati megmozdulások azzal a céllal szerveződtek, hogy a birodalom hadseregének különböző feladatokra felkészített egységei - lovas és gyalogos hadosztályok és egyéb fegyvernemek békeidőben gyakorolják a zökkenőmentes együttműködést. A hadgyakorlat eseményein mindenkor jelen volt a soknemzetiségű birodalom egységét szimbolizáló császár, magyar király, ennek megfelelően az uralkodó és legfőbb hadúr személyének ünneplésére nagy hangsúlyt fektettek. Az események fényét számos magas rangú külföldi vendég, katonai vagy közéleti személyiség emelte, a császár vendégeként megjelent a birodalom politikai és katonai szövetségese, a német uralkodó, Vilmos császár is. A hadgyakorlat központját Tatában jelölte meg az uralkodó. A főparancsnokságnak a terület hübérura, az Esterházy gróf adott otthont a család kastélyában. A hadgyakorlat színhelyén lévő települések hetekig készültek a felvonuló csapatok, és a vendégek méltó fogadására. A hatalmas kísérettel érkező császár tiszteletére diadalkapukat építettek, zászlóerdővel, virágfuzérekkel díszítették a vasútállomások környékét és a főtereket. A vasútállomáson zenekar, fehér ruhás lányok sorfala, lovas bandériumok, és a helyi méltóságok küldöttségei szónoklatokkal üdvözölték a magas rangú vendégeket. A tatai Fő téren (ma Kossuth-tér) hatalmas és díszesen berendezett hadvezéri sátrat állítottak fel az uralkodó és a vezérkar számára. (Ld. 1. sz. kép)
