Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Az első tatabányai bányaigazgató, Ranzinger Vince
Az első tatabányai bányaigazgató: Ranzinger Vince Az országos napi és hetilapok és természetesen a megyében megjelenő helyi sajtóorgánumok részletesen követték a hadgyakorlat eseményeit. A Komáromi Lapokban a király szeptember 10-i tatai fogadásáról olvashatunk: ,/l kis város ünnepi mámorban úszott. Már kora reggel szokatlan sürgés-forgás támadt a zászlók erdejével díszített utcákon, mindenki sietett helyet biztosítani magának, hogy megláthassa Szent István koronájának fölkent képviselőjétA tudósító aprólékosan felsorolja a felvonulás útvonala mellett az uralkodó tiszteletére a helyi lakosság képviseletében megjelent delegációkat. Itt olvasható, hogy: „...a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság mintegy 120 bányásza képezett kordont a bányászok festői öltözetében. ” (Ld. 2. sz. kép)' A kőszénbánya részvénytársaság képviseletében megjelenő bányász-díszegyenruhás csapat - bár az aranygombokkal ékesített tradicionális bányász egyenruha kiválóan beleillett a katonai díszfelvonulás feudáliskori hangulatot árasztó díszletei közé, - vitathatatlanul egy másfajta életminőség megjelenését jelentette. Arról adott hírt, hogy a nagy múltú mezővárosoktól, Tatától és Tata-Tóvá- rostól félnapi járóföldre egy új, mennyiségében és minőségében más világ épül, amely alapjaiban fogja megváltoztatni a lényegében agráriumból és manufakturális iparból élő környék világát. Közismert, hogy az 1894-ben Budapesten a zömmel külföldi, elsősorban francia és svájci, kisebb részben német és magyar tőkeerővel alapított Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság (a továbbiakban MÁK Rt.) megvásárolta a tatai Es- terházy-uradalom tulajdonában lévő Felsőgalla, Alsógalla és Bánhida községek azon birtokrészeit, amelyek területén gazdag kőszéntelepeket találtak. A részvénytársaság gyors ütemű beruházásokkal látott hozzá a széntelepek kiaknázásához Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1896 szeptemberében Budapesten a millennium tiszteletére megrendezett bányászati kohászati és geológiai közgyűlésén a részvénytársaság igazgatója, Herz Zsigmond részletes előadásban ismertette a Vértes hegységben lévő széntelepek minőségét és az itt megkezdett termelési lehetőségeket. A nem kis reklámértékkel rendelkező előadás mellett a fiatal társulat hasonló szándékkal állította ki bányaüzemeit bemutató anyagát a Városligetben megrendezett millenniumi kiállítás bányászati és kohászati pavilonjában.1 2 Az 1896 tavaszától- nyarától meginduló beruházások szakszerű lebonyolítására szakértő vezetőt — bányagondnokot - kerestek. Az 1903-ban kiadott bányászati szakszótár szerint a bányagondnok - Bergverwalter - a bányamű felelős vezetője. (Ld. 3. sz. kép) A pályakezdés évei A meghirdetett állást a részvénytársaság igazgatósága 1897. január 1-jével azzal a Ranzinger Vince bányamérnökkel töltötte be, aki már nagy szakmai tekintélyt szerzett az Esztergom-vidéki bányáinak vezetőjeként. 1 A hadgyakorlatról származó adatok és képmellékletek a Király Könyve c. kiadványban találhatóak. Kuny Domokos Múzeum könyvtára, Tata, továbbá Bálint Csaba: Az 1897. évi tatai hadgyakorlat. Tatabányai Városi Levéltár könyvtára 2 Bányászati és Kohászati Lapok, XXIX. évf. 1896.
