Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
Ligday János 47 minden évben folyósított karácsonyi segély összege: 12.210.000 korona volt. A társaság rendszeres drágasági pótlékok, karácsonyi, téli beszerzési, nevelési-üdülési segélyek, jutalmak segítségével próbált úrrá lenni a helyzeten, a feszültségek azonban nem csökkentek.10 11 1925-ben a munkások tíz héten át sztrájkoltak. Végre 1926-tól megjelent az új, értékálló pénz, a pengő. Az új fizetőeszköz a bevezetését követően stabilizálódott, majd élénk növekedésnek indult a gazdasági élet, amely folyamatot a gazdasági világválság kitörése szakított meg. MÁK-Salgó és a Standard ajánlata A MÁK Rt-hez hasonlóan működött, és méreteiben is közel azonos volt a Salgó, amelynek fő telephelyei Eszak-Magyarországon voltak. A két társulat között kezdettől fogva állandó volt a versengés, és árgus szemekkel figyelték egymást. 1927-ben a MÁK titokban Salgó és Weiss M. részvényeket vásárolt. Ez persze kitudódott, és elég nagy port vert fel. Nem lehetett természetesen letagadni, de azzal indokolták, hogy egyszerű pénzbefektetésnek szánták. Hosszú tárgyalások után végül a két nagyvállalat megbékült, és a továbbiakban egyeztették érdekeiket. 1930 ismét rossz gazdasági éve volt a MÁK-nak, aminek következtében 1931- ben fizetésemelést sem tudott adni. 1931-ben a magyar Standard (hírközlési berendezéseket gyártó és működtető cég) jelentős megbízást kapott: a magyar rádió számára az új lakihegyi leadóállomás és még négy vidéki relé-állomás létesítésére. (A többi pályázó jórészt külföldi volt, pl. Marconi, Telefunken, Lorenz, Radio Corpo- ration-Ganz, S. F. R.) A meglévő leadó mindössze 20 kW-os volt, és a helyére épülő új a lehetséges legkorszerűbbnek ígérkezett: 300 m magas antennával és 175 kW-os teljesítménnyel. A megbízás értéke 2,5 millió pengő volt, és a Honi Ipar szaklap 1931. október 1-i számában reményét fejezte ki, hogy ebből a megbízásból az Állami Gépgyárnak kb. 700.000 pengő jut, mert valószínűleg megkapja a Standardtól a vasszerkezetek és oszlopok gyártását. A megbízás elnyerése után a Standard megkereste Ligday Jánost és igen előnyös ajánlatot tett alkalmazására, amit azonban ő nem fogadott el, feltehetőleg, a pillanatnyi nehézségek ellenére inkább érezte jövőjét biztosítottnak a MÁK alkalmazásában. A főfelügyelő ebben az időben már elismert munkatársa volt a MÁK Rt-nek. Rendszeresen megtaláljuk aláírását az egyes bányagépek, szellőztető berendezések felülvizsgálati, esetleges áthelyezési jegyzőkönyvein. Szakértőként véleményezte a német Büttner cég szénpor őrlő-berendezésére vonatkozó ajánlatát. Egy levéltárban talált, műszaki vizsgálattal kapcsolatos levélen található kézírásos megjegyzés szerint: „Ligday főfelügyelő úr kitűnő szakember, megállapítása megbízható.”11 10 MÓL. MÁK Rt. Z 254. 19. cs. 11 MÓL: MÁK Rt. Z 254. 16. cs.
