Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
48 Ligday János A MÁK Rt tisztikarának életkörülményei a bányatelepen A Ligday család Bánhida külterületén, de a bányaigazgatóság lakótelepével szorosan egybeépített területen lakott egy klinker téglával díszített ötszobás villában, amelyben immár négyen éltek, hiszen 1923-ban megszületett második leánygyermekük, Sári. A szolgálati lakáshoz nagy kert tartozott, amelyben baromfiudvar és kiterjedt konyhakert is volt. Ehhez járult egy hold föld a külső, mezőgazdasági területen a szükséges takarmánykukorica stb. megtermelésére. A ház falán kétféle szőlő futott fel, és a pince egy része gombapinceként szolgált. Barka bácsit, a kertészt és egy női személyzetet (szobalányt vagy szakácsnőt) is a bánya fizette. A villanyáram és a fűtéshez felhasznált szén természetesen szintén a járandóságok között szerepelt. (A tisztviselők tüzelőanyag illetménye: 1932-ben minden szoba és konyha után évi 32 q szén és 3 m3 fa, a fürdőszoba után 24 q szén és 3 m3 fa, cselédszoba és mosókonyha után 16-16 q szén és 1,5-1,5 m3 fa volt). A szomszédos villákban dr. Paleta Viktor, a Bányatárspénztár kórházának főorvosa, dr. Szutrély Antal főorvos, dr. Paulini Géza főorvos és Grosz István helyettes bányaigazgató lakott. Az 1922-es fizetési listán Ligday János és Paleta Viktor 20.000, Szutrély és Paulini pedig 15.000 korona fizetéssel szerepelnek. Említésre méltó az 1921. október 17-i igazgatósági ülés jelentése: „A vezérigazgató közli, hogy Paleta Viktor dr. tatabányai főorvosnak önfeláldozó orvosi működése elismeréseképp, amellyel Rehling Konrád bányaigazgatót nehéz betegsége alatt gyógykezelte, 20.000 korona tiszteletdíjat utalt ki.”12 A munkás- és az altiszti lakások ehhez képest sokkal szerényebbek voltak. A négy, illetve hat lakásból álló házak egy, ill. két szoba, konyha, kamrából álltak. Sajnos idővel - az alattuk folyó kiterjedt bányaművelés miatt - egyes területeken megsüllyedtek a házak, és a repedések következtében jóformán nem lehetett őket kifü- teni. A gépészeti főfelügyelő működése a két világháború között Ligday János 1951-ben írott önéletrajzában így foglalta össze főmérnöki-műszaki igazgatói tevékenységét: „... a bányagépészet minden ágában tevékenykedtem. Terveztem és építettem új sodronykötélpályákat, új fuggőpályákat és azok üzemét vezettem, osztályozok tervezésével és átalakításával, valamint üzembetartásával foglalkoztam.” A bányáknak a tárnák szellőztetése, világítása, a szenet kitermelő eszközök működtetése, a szén és egyéb nyersanyagok szállítása stb. miatt sok villanyáramra volt szüksége, és ezért saját erőművet üzemeltett. Ez a villany erőmű látta el egyúttal a bányatelephez tartozó összes épületet, és az utcai világítást is biztosította. Az új bányanyitásokhoz, ipari üzemek kialakításához természetesen biztosítani kellett az energiaellátását és a szállítóeszközökéit: sodronykötél- és fiiggőpályákat. 12 MOL. MÁK Rt. Z 250. 2. cs.
