Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

magáénak. Dr. Pesthy Pál közismerten határozott, elsősorban kon­zervatív körökben köztiszteletnek örvendő ember volt. Az 1922-es választások előtt Bethlen István különösen nagy hangsúlyt fektetett a képviselőjelöltek kiválasztására, csak a biztos befutókra számított. Dr. Pesthy Pál abban a gyönki, azaz a tolnai 3. számú választókerületben mérettette meg magát egységes párti programmal, ahol Bethlenek „hivatalos" jelöltje, az 1920-as vá­lasztásokon a kisgazda színekben induló és közel kétharmados többséggel győzedelmeskedő Haypál István volt. A hármas jelölés és a favorizált nagygazda Haypál István kormánypárti támogatottsága ellenére, meglepően nagy fölénnyel, a szavazatok 53,5 %-ával Pesthy Pál már az első fordulóban meg­szerezte a mandátumot. A nyugalmazott törvényszéki elnök poli­tikai pályafutása ezzel a választási győzelemmel indult el. Hama­rosan kiderült, hogy a képviselőség karrierjének nem a csúcsát je­lenti. Már 1923-ban a nemzetgyűlés alelnökévé választották. 1924-1929 között pedig a Bethlen kormány igazságügyi minisz­tere. Minisztersége idején számos fontos törvény látott napvilágot, így pl. a felsőház kialakításáról, működéséről szóló, az igazság­ügyi szervezet módosítására alkotott és a magánjogi törvénykönyv javaslata. Politikai karrierje csúcsának tekinthető a kormánypárt elnöki tisztébe megválasztása. 1927. június 13-án Szekszárd város díszpolgára lett. 1930-tól a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására ala­kult Országos Szövetkezet vezetője, majd 1936-tól az Országos Földhitelintézet elnöki székében tevékenykedett. Számos egyházi hivatalt is viselt, így elnöke volt az Országos Protestáns Árvaegy­letnek is. A harmincas években számos esetben formálta a megye politikai életének alakulását. Nézetkülönbségük miatt Perczel Bé­lával még pisztolypárbajt is vívott. A háború alatt visszavonult a politikától. 1952. május 7-én Sárszentlőrincen hunyt el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom