Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

Székely (Séner) Ferenc (1859-1904) Szekszárdon született 1859. február 7-én. Apja Séner Ferenc tanító, anyja Gyimóthy Klára volt. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte. A gimnáziumban az önképzőkör elnöki tisztét töltötte be a mindvégig kiváló tanulmányi előmenetelü diák. Első nagy sikerét a Pécsi Kaszinó pályázatát elnyerő Salamon királyról szóló elbeszélésével érte el. Érettségit követően jogi tanulmányokat folytatott, majd a neki inkább tetsző bölcsészkaron szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt Mária Terézia ösztöndíjat kapott. Miután végzettségének megfelelő állást nem talált, szülővárosában a Magyar Királyi Közalapítványnál irodatisztként kezdte pályáját. Ebben az időben is írt cikkeket a jó tollú fiatalember, ezekben megyénk múltjával foglalkozik. A Szekszárd Vidéke c. lap alapítói között található, majd helyettes szerkesztő. 1889ben nevét Székelyre változtatta. Két évvel később - kilépve a laptól - Budapesten próbált szerencsét. A megye alispánja, Simontsits Béla javaslatára levéltárosi tanfolyamot végzett, majd ezt követően főlevéltárosi kinevezést kapott a vármegyénél. Munkáját színvonalasan végezte. „Halálakor őt tartották a levéltár első igazi rendezőjének, noha már előtte többen is birkóztak e feladattal."

99 Munkája mellett jelentős társadalmi elfoglaltsága: kaszinói jegyző, múzeumi egyleti titkár, vármegye hivatalos lapjának alapító szerkesztője, 1895-től a Tolnavármegye főmunkatársa. Újírta róla dr. Töttős Gábor a SZV. 2004. április 18-i számában „Dús hajzat és merész illúziók" ifja című cikkében. Kissé túlzás a megállapítás, hiszen a reformkor környékén dolgozó Lengyel János 40 év alatt sokkal nagyobb mennyiséget és máig használt rendszerben rendezett.