Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

ságírói vénáját kihasználva azon levéltárosok számát gyarapította, akik a feltárt anyagból cikkeket, tanulmányokat publikáltak a nagyközönség számára. Közölt cikkeket a megye Rákóczi kori emlékeiről, 18. századi jobbágymozgalmakról, a robotos világról, boszorkányperekről, utolsó nemesi felkelésről, 1948-49-ről, a me­gye történelmi nemesi családjairól (Perczelek, Garay, Csapó csa­lád, Bezerédj Pál, stb.). Gazdag adatokat gyűjtött Bezerédj István és Perczel Mór élet- és jellemrajzának megírásához. Országosan is jelentős témát dolgozott fel, amikor összegyűjtötte Bezerédj István selyemtenyésztés érdekében folytatott tevékenységét. Ezzel mint­egy kiegészítette a Selyemte­nyésztés története Tolna vár­megyében című müvét. Önálló kötetben is megjelent művei: a Széchenyi nemzetségről", a „Szé­chenyiekről" , a „Bátai apátság ­rór és „Szegzárd-e vagy Szek­szárd?" című munkái. Vala­mennyi kutatási eredményeken alapuló „új csapáson haladó történelmi vázlat" 100 Igazán nagy eredményt nem sikerült elérnie, ezt maga is érezte, amikor arról vallott, hogy az írói foglalkozás hálát­lan és tövises útjain döcög, de erről nem tud letérni, és mind­addig teszi, amíg a toll ki nem hull fáradt kezéből. Mintegy megérezte, hogy a sors milyen véget szánt neki. 1904. április 7-én hivatalába ment, íróasztalán felhalmozott iratok rendezésébe kezdett, majd rosszul lett. Úgy távozott, mint aho­gyan egyszerűen, szerényen, pózolás és nagyzolás nélkül, csende­sen leélte életét. TVM, 1904. április 10. számában jelent meg nekrológ Székely Ferencről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom