Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

Természetesen a villamos világítás sem indult egyszerűen, egyik napról a másikra. Hosszú út vezetett a különféle kísérleti műhelyektől az utcán elhelyezett izzókig, a magánlakásokban elhelyezett „lángok"-ig. A villamosítás folyamatát erősen befolyásolták a társadalmi, politikai problémák, szakemberek megléte vagy hiánya, az adott település anyagi helyzete. A problémák megértésében segítséget nyújt, ha röviden megismerjük a villamos világítás hőskorát és fejlődésének kezdetét. A villamos világítás kezdetei Az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején a kísérletező kedvű amatőrök és tudósok egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak az elektromosság felé. Alessandro Volta (1745 - 1827) olasz fizikus volt az első tudós, aki olyan galvánelemet, - a Volta-oszlopot elkészítette, amellyel már több száz voltos feszültséget lehetett előállítani, de nagyon kis amperszámmal. A villamos teljesítmény pedig a feszültség és az áramerősség szorzata. Tehát hiába a nagy feszültség, kis amperszám mellett kicsi a teljesítmény is. Ennek ellenére ez az elem nagyon sok további kísérletezésnek lett az alapja. Ilyen kísérletek során fedezték fel mintegy véletlenül az ívfény jelenségét. Erről 1802 márciusában a következőket írta a Journal de Paris EtienneGaspard Robertson illuzionista előadásáról: „ ...sietünk beszámolni egy új kísérletről, melyet tegnap hajtott végre két ragyogó szénrúddal. Az egyiket (az elem Az ívfényt létrehozó izzás képe a két elektróda között. A felső elektródán látható a fogyás.