Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

Major Attila A VILLAMOSÍTÁS SZEKSZÁRDON Előszó Esteledik. Odanyúlunk a villanykapcsolóhoz, egy kis kattintás, és világos lesz a szobában. Olvasgatunk, majd kimegyünk a kamrába, kivesszük a hűtőből a vacsorára való halászlét, betesszük a mikrohullámú sütőbe, megmelegítjük, élvezettel megesszük. Közben esetleg bekapcsoljuk a TV-t, mert egy műsort szeretnénk megnézni, de lehet, hogy véletlenül egy másik csatornán ugyanakkor jó filmet vetítenek, amelyet szintén szeretnénk majd látni. Semmi baj, bekapcsoljuk a videót, és felvesszük a filmet, majd később vagy holnap azt is élvezhetjük Ugye, milyen természetes dolgok ezek? Nem gondolunk arra, hogy mindezeknek van egy közös tulajdonsága: minden felsorolt eszköz villamos energiával működik. A világítás, a hűtőgép, a mikrohullámú sütő, a TV, a videó. Mi ebben a különleges? Tulajdonképpen semmi, hiszen anynyira hozzászoktunk ahhoz, hogy ez az energia éjjel - nappal rendelkezésünkre áll, hogy csak akkor veszünk róla tudomást, amikor éppen valamilyen okból áramszünet van, nem tudjuk a mikrohullámú sütőt, a mosógépet vagy a világítást használni. Eletünket annyira átszövi létezése, hogy a legtöbb esetben nem is gondolunk arra, hogy milyen lehetett az élet az előtt, hogy ez az energia a birtokunkba került volna. Mikor, hogyan került ez az energiafajta a házunkba, a háztartásunkba úgy, hogy ma már el sem tudjuk képzelni létezésünket nélküle? Ha a ruházatot szükségszerűnek tekintjük, mert védett bennünket a környezet kellemetlen hatásaitól, (mint például a hideg, az erős napsütés, stb.) az első „luxus-igény" valószínűleg a világítás volt. Az őskori lakóhelyek, a barlangok szájánál égő tüz védett a vadállatok támadásától, meleget adott, de világított is. Tőle távolodva azonban a világítás mindinkább csökkent, aki tehát beljebb akart hatolni, annak gondoskodnia kellett világításról. Ez eleinte csak egy, a tűzből kikapott, lángoló faág lehetett. Később