Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)

selők jövedelmi adója pótmentes, az állami adónak 30%-a szintén mentesült a pótadó alól. A pótadót fizetőkre hárult a „drága" adminisztráció fenntartása, amit terhesnek és hátrányosnak éreztek. A város anyagi helyzetének további romlásáért is aggódtak, hiszen hét év alatt 600 ezer korona adósság halmozódott fel, és mert a városfejlesztésre sem volt meg a fedezet. A beadvány a törvényhatóságig sem jutott el. A hivatal reakciója, a tanács javaslata alapján - miszerint a kérvény a jogi alapot nélkülözte, illetve a kérdésben népszavazás nem kérhető - a testület vita nélkül elvetette a tárgyat. Végül is a városok állami segélyezése egyelőre elterelte a figyelmet a működési költségekről. A rendezett tanácsú igazgatási rendszerben a három szervezeti egység hatósági jogköre alapján döntéshozó testületként funkcionált. Az önkormányzat szintjén, a képviselőtestületben születtek meg a város életét meghatározó elvi döntések, illetve az egyéb önkormányzati döntést kívánó határozatok. A belügyek és a felsőbb rendelkezések végrehajtására maga a hivatal hivatott. A határozathozatali és a végrehajtó folyamatban a középső láncszemet a tanács képviselte, amely a törvényi hatáskör birtokában a közigazgatást levezényelte, illetve intézte a polgárok magáncélú ügyeit. A tanács felosztotta a közigazgatással kapcsolatos ügyköri feladatait a hivatali apparátus között a végrehajtási szakaszban. A szervezeti és a működési szabályzat nem jelölte meg a munkafeladatokhoz köthető hivatali rendszert, de feltehetően a mindennapi ügyviteli teendők alapján elhatárolódtak a kisebb szervezeti egységek, az iktató-kiadói- és a jegyzői-, a pénztári-, az adó-, a számvevőségi-, a mérnöki hivatal. Magyarázatul hozható, hogy a kevés számú, a rendszeres díjazásban részesülő írnokokat, díjnokokat a polgármester mindig odahelyezte, ahol a teendők éppen felhalmozódtak. A tanácsnokok, a főjegyző vezetése alatt működő hivatalok nem rendelkeztek kinevezett, állandó és beosztott kezelő- és segédszemélyzettel. Az árvaszék a gyámhatósági teendőit szintén a kijelölt, változó személyzettel teljesítette. A hasonlóképpen működő, a közigazgatásba beépült rendőrségi hivatal, 1920-ban a rendőrség államosításával kikerült a város kötelékéből.

69