Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)
sának, a gazdagságának alapját képezte. Az I. Béla által 1061-ben alapított apátság épületei, az apát földesúr jelenléte pedig a bencés apátsághoz tartozó uradalom centrumává tette. A földesúrnak érdekében állt folyamodni a vásártartási jogért, hiszen a kiváltság pénzben történő megváltása a javadalmát növelte. A gazdasági potenciált gyarapította még a mezővárosi fejlődést legfőképpen előmozdító, a megélhetés majdhogynem egyedüli forrását adó szőlőtermesztés. Mindez kiegészült a kézműipar kialakulásával, a települést átszelő, Budát és Eszéket összekötő út nyújtotta előnyökkel. Az igazgatási funkció már következménynek fogható fel, és mindenképpen a földesúr és a település közti kapcsolat lazulását jelezte. A mezővárosi jogállás tulajdonképpen csak annyiban tért el a községitől, hogy a polgárok a városi ügyek intézésére a bírót és a tanácsot választották, a földesúrnak járó szolgáltatásokat egyösszegű pénzben váltották meg. A város polgárai jogilag jobbágynak tekinthetők, akiknek a képviseletét a városi testület, a tisztségviselők látták el az uradalom felé. A földesúri függőségi viszony befolyásolta az önkormányzatiságot, az igazgatást, a bíráskodást és a városfejlődést. Szekszárd és az uradalom viszonya kevéssé kutatott területe a várostörténetnek, ezért a városi önkormányzat határait, a földesúri beavatkozás milyenségét és mélységeit nehéz minősíteni. A hivatali ügymenet ismeretében viszont a városnak a vármegyei függése egyértelműen megmutatkozott. Az ügyek intézésekor a hatásköri sorrend betartatása szigorúnak tűnt. Az alárendeltsége a vármegye felé közvetve az uradalmon keresztül és közvetlenül is érvényesült. A városi hivatal tisztségviselői, a főbíró, a bíró és a tanácstagok személye évente változott. A városi jegyző tisztsége kívánt csupán szakértelmet. Fizetés helyett a bírságokból, a különféle illetékekből részesedtek. A városi hatóság tennivalóit kezdetben az igazságszolgáltatási ügyek, később már a közrendbiztosításhoz tartozó tűz-, vásárok-, piaci rendek-, az adók, a szerteágazó gazdasági ügyek tették ki. Előbb szóban, majd nagyon lassan és fokozatosan alakult ki az írásbeli ügyintézés. 2 2 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története a Mohácstól a török kiűzéséig, Bp. 1946, 567-571. p., Dr. Szilágyi Mihály: Szekszárd a kései
