Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)
Szekszárdot a központúsága mellett jellemezte még a magasabb népességszám, a falutól eltérő összetettebb társadalmi rétegződés, a jó település-földrajzi adottságok, a kellemes klímájú dombok, a Duna közelsége és a kialakult településhálózatban bizonyos térségszervező szerep. A megszerzett kiváltságokat többékevésbé sikerült átmenteni a 18. századra. Az apát-földesúri joghatóság ismét helyreállt, ám számos előjog, szélesedő önállóság tovább bomlasztotta a kötelékeket. A privilégiumok bővültek a kocsma-, a mészárszék-, a malom-, a vásár-, a halászati- és a pálinkafőzés regálék jövedelmeinek átengedésével, illetve a kisebb peres ügyek önkormányzati hatáskörbe utalásával/ Mária Terézia megszüntető határozatára a bencés szerzetesrend szekszárdi javai a budai tanulmányi alap birtokait gazdagította 1777-től. A jogállást és a funkcionalitást ez az intézkedés nem érintette. Sőt a város a meglévő funkciói mellett megyeszékhellyé nyilvánításával 1779-ben, a vármegyei igazgatás idetelepítésével már szélesebb közigazgatási-központ szerepkörrel büszkélkedhetett. 4 Mezővárosi törvény 1848-ig nem született, tehát a szokásjog alapján szerveződött a városi élet a korszakban. 5 Szekszárd által képviselt mezővárosi típus a cenzualista, szabadalmas mezőváros megnevezéssel írható le. A mezőváros úrbéri, önkormányzati megközelítésben, a tekintetben volt cenzualista és szabadalmas, hogy az úrbéres viszonyok nem fejlődtek ki. Jogilag kiváltságos helyzetűnek tekinthető, hiszen a lakói nem robotoltak, a földjeiket saját magisztrátusuk előtt szabadon adhatták-vehették. A választott elöljárók saját hatáskörben rendelkeztek a városban élő nemesek közigazgatási és bírói ügyeiben is. A szuverenitás legmagasabb fokát pedig a közterhek kezelésének a felsőbb hatóság befolyásoltságától való mentessége jelképezte. Pálmány Béla ezt a típust „allodiális beltelkeket cenzusért bérlő szabadosok lakta feudalizmus korában (1686-1847) Szekszárd Város Történeti Monográfiája I. kötet, Szerk., K. Balog János, 109-122. p. (SZILÁGYI) 3 SZILÁGYI u. o. 4 SZILÁGYI u. o. 5 Cszizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a 18. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig Akadémiai Kiadó, Budapest., 1976., 99-105. p. (CSIZMADIA, 1976.)
