Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

viselőházi elnöke volt az országnak, nem panaszkodhatunk a város országos szinten való képviseletéről. A gyáripar állami segítséggel történő helyi letelepítésének kudarcába a fentebb jelezett két szempont mellett egy harmadik, a város szűkös áldozatvállalása is szerepet játsz(hat)ott, amiképp ez a borközraktár idetelepítésének sikertelenségénél is kiderült.

32 Pedig a beruházással járó költségek bizonyos részének átvállalása elkerülhetetlen volt. így a dualizmus egész ideje alatt csak egy iparjellegü állami alapítás történt: a selyemtenyésztési felügyelőség, illetve selyempetevizsgáló állomás 1880-ban történő városunkba telepítése, amelyet 1903-ban a kétemeletes peteraktár felépítése követett. Ezek Szekszárdra kerülése, amiképp a korabeli selyemtenyésztés felvirágoztatása egyértelműen Bezerédj Pál személyéhez, tevékenységéhez kötődött.

34 Miután láttuk, hogy a virilistáknak, mint a várospolitika meghatározó alakítóinak, nem sikerült nagyobb ipari (kereskedelemi) jellegű állami alapítások városba telepítésével a város gazdasági életén érdemben lendíteni, felvetődik a kérdés, mennyire sikerült ez a várospolitikától függetlenül. Válaszunk az, hogy a város gazdasági életében érdemi, léptékváltó - tehát szerkezetváltással is járó - fejlődés generálására a virilisták, mint a legvagyonosabb réteg, sem voltak képesek. Erre nemcsak a szükséges gazdasági erő hiánya miatt, hanem összetételüknél fogva sem voltak alkalmasak. A szekszárdi virilisták - amiképp a középrétegek - jelentős része ui. az értelmiségből, hivatali rétegből került ki, ami egyúttal a gazdasági szempontból produktív (ipar, kereskedelem) rétegek gyengeségére is utal. Természetesen a hivatalnoki, tisztviselői létből eredendő mentalitás sem a vállalkozói szellemnek kedvezett/ Utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a megtakarításoknak nem az iparba, hanem ingatlanba, jellemzően szőDe a Szekszárdnál nagyobb gazdasági és anyagi erővel rendelkező Nagykanizsa is hasonló okok miatt esett el az 1900-as évek elején a dohánygyár, illetve a lenbeváltó- és kikészítő telep odatelepítésétől. BARBARITS, 1929. 129-130. p. Míg pl. Szombathely városa a gyapotszövőgyár helyi telepítéséhez 120000 korona értékben (telek, építőanyag) járult hozzá, addig a korabeli győri városvezetés átgondolt intézkedéssorozattal próbálta további gyáripar megtelepedését elősegíteni. TOKAJI, 1997. 218. p., TÓTH L., 1997. 204-206. p. VENDEL, 1941. 180-181. p.; M.AGR.ÉL. I., 1987. 215-219. p. Persze hozzá kell tennünk, hogy az értelmiség másik része, a szabadfoglalkozásúak, különösen az ügyvédi pályán tevékenykedők számára nem lehetett feltétlenül idegen a vállalkozói szellem.