Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

tói táplálva - szeptemberben naiv lépésre határozták el magukat. A helyi és előszállási szőlőhegyi proletárok feljelentést juttattak el az ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez. Ebben azzal vádolták Cziráki György előszállási jószágkormányzót, (dunafoldvári lakost), hogy eddig rendkívül előnytelen körülmények között - 1/12-ed részért a tetemes robot fejében - végeztette velük szerződéses munkájukat. Már télen megkötteti a szerződést - írták - s ennek fejében egész évre éhbérért leköti a munkájukat. A feudális munka - és bérviszonyok eltörlését, s a szerződési idő tavaszra való halasztását kérték. Választ nem kaptak, további szerződtetésükről, azonban az uradalom lemondott.

49 A szerződéskötés megtagadását Vajda Ödön apát is említi egy levelében. Ebben jelzi Fejér megye főispánjának „nehogy 1898-ban is ki legyünk téve a nép hűtlen árulásának, elhatároztam, hogy az ő munkájukat nem veszem igénybe" helyettük - mint írja - aratógépeket szerzett be és 450 mezőkövesdi munkást fogadott fel. Már arról is értesülést szerzett - panaszolja, hogy a kenyerüket vesztett napszámosok fenyegető leveleket küldtek a felfogadott aratók elrettentésére.

50 Hiába kutatott a dunafoldvári elöljáróság szocialista kör után - ilyen nem volt. Júniusban a faluban nyomozó csendőr-szakaszparancsnok célja is eredménytelennek bizonyult. A munkások kijelentették a főhadnagynak, hogy járatják a Népjólét c. lapot - s nem titkolták: „Őszkor és télen szervezkedni kívánnak."

51 A dunaföldvári földmunkások és szegényparasztok beváltották a csendőrök főhadnagynak tett kijelentésüket - tovább erősítették soraikat. Tudták, ha eredményt akarnak elérni alapvető jogaik és érdekeik terén, érdekvédelmi szervezetet, munkásegyletet kell alakítaniuk. Október végén vezetőik, Viczai Pál, Baglyas István, Horváth János - azzal a kéréssel jelentek meg a főszolgabírónál, hogy engedélyezze a „Mit akarnak a szociáldemokraták?" címmel tartandó gyűléseket. A főszolgabíró és a dunaföldvári bíró a legkülönbözőbb kifogásokkal igyekezett leszerelni a munkásokat. A felháborodott kérvényezők levélben panaszolták el sérelmüket a Népszava szerkesztőségének. Panaszuk helyet is kapott a lap november 12-i számában. A bírói „ráhatás" eredménytelenül végződött, mert egy november 2-i jelentésből már a gyűlés engedélyezéséről olvashatunk, s arról, hogy a dunafoldvári őrsöt (eddigi 6 főt) még 16 fő csendőrrel fogják megerősíteni.

52 A főszolgabíró az alispánnak küldött levelében előadta, hogy a november 7-én megtartandó munkásgyűlés elnöke Viczai Pál, helybeli lakos lesz. Szó esett - név szerint - arról a 18 földművesről is, akik a rend fenntartásáért felelősek. A megnevezett törpe- vagy kisbirtokosok lehettek, mert hozzáfűzte: „ezek némelyikének 1000-2000 forintra rúgó vagyona is van." A létért való küzdelem egy táborba hozta össze a mezei munkásokat és a szegényparasztokat. A főbíró értesülése szerint a gyűlésen Reini (helyesen Rádi - szerző) Sándor budapesti lakos és Viczai fog szónokolni. A földvári munkások - szervezkedésükben - eljutottak a munkásegylet alakításának közvetlen gondolatáig. A gyűlésen, amelyet a Kossuth téren kívántak megtartani a következő sorozat tárgyalását tervezték: „1. A mezei munka vállalatok körüli összetartás megbeszélése. 2. Fejtegetése, hogy mi a célja a földművelő munkások egyletének. 3. A földművelő munkások egyletének megalakítása."

53 A gyűlésről és ott hozott határozatokról nincs leírásunk. Ha a munkások létre is hozták az egyletet - elismertetésére semmi reményük sem lehetett. Dunaföldvárról Viczai Pál és Peszlényi Ferenc részt vett az MSZDP szervezésében december végén megrendezett II. Országos Földműveskongresszuson. Itt a pártvezetőségtől ugyanazt az útmutatást hallhatták, mint az I. kongresszuson; a munkásegyletek, illetve akadályok esetén alapszervezetek alakítására, valamint a sajtó- és gyülekezési szabadság gyakorlásához kaptak határozott biztatást. 1898 január elején a főszolgabíró már arról tett jelentést az alispánnak, hogy a föld206