Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

Ezt követően összesen 42 pontban foglalták össze a molnárokra vonatkozó rendelkezéseket, és külön 24 pontban a legényekre vonatkozókat. Mint minden céh, így a molnároké is elsősorban vallásosságra és „böcsületességre" intette tagjait. A vallási előírásokban igen szigorúak voltak, mind a katolikusoknak, mind az akatolikusoknak az egyházi ünnepeket meg kellett tartaniok, különösen védőszentjük Nepomucenus Janus-nak napját. Sajátossága ennek, az 1748-ban jóváhagyott céhlevélnek, hogy nem egy község, vagy kisebb település, hanem egy egész megye területén dolgozó azonos ipart űzők működését szabályozta, hangolta össze. Ugyanakkor egyfajta egymásról szóló gondoskodást honosítottak meg. Jó közösségi szemlélet alakult ki közöttük. Pontosan szabályozták, hogy milyen feltétellel lehet valaki a céh tagja, hogyan fogadhatnak fel inast, és melyek a szabadulás feltételei. Külön figyelmet érdemelnek a Víz Mesterrel és a Malmos Urakkal, valamint a Földes Urakkal való jó kapcsolat biztosításának articulusai. Kiemelten foglalkoznak a dunai molnárokkal. Egységesítik az őrlésből származó jövedelem, a vám nagyságát, és az annak kivételére szolgáló mérőeszközöket. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen legyen a molnárok ruházata, viselete, mely előírásokkal tulajdonképpen meghatározták a molnárok társadalmi helyzetét, rangját is. A céhlevelet 1748. május 7-én hagyta jóvá az udvar Bécsben, és 1748. május 16-án olvasták fel a Szekszárdra összehívott megyegyűlésen. A céhmester Joannes Vörös, a helyettes céhmester pedig Franciscus Kölesdi volt.

111 A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum őrizetében van még egy másolata az 1748 évi articulusoknak, mely nem tartalmazza a bevezető és a zárórészt, egyébként szó szerint megegyezik a másik kettővel.

112 A legényekre vonatkozó rendtartásoknak is őrzik egy másolatát a szekszárdi múzeumban, melyet 1750-ben hagytak jóvá Dunaioldváron. Ennek a másolati példánynak azonban van egy kiegészítő XXV-ik articulusa, mely a következő: „Midőn pedig a Czéh Mester kimégy en visitacióra és a ház hajó és a völgy hajó tisztátalan, büntetése lészen. "

m Tekintettel arra, hogy a céharticulusok ennek a dolgozatnak függelékeként szó szerint megtalálhatók, az egyes pontokat nem tartjuk célszerűnek részletesen vizsgálni. Azt azonban igen, hogy a céh tagjai vajon betartották-e az előírásokat? Erre vonatkozóan néhány igen jellemző forrást mutatunk be. Elsősorban arra vonatkozóan, hogy a molnárok mennyire tiszteletben tartották a közéletet, és vigyáztak arra, hogy a megye vezetőivel jó kapcsolatot tartsanak. A céhmester nem tudott részt venni a megyegyűlésen, ezért a következőképpen kérte a vármegye bocsánatát: „Alázatosan nagyságtokat, kgelmeteket követem, hogy nem compareálhattam (nem jelenhettem meg) az T. Ns. Vármegye Nagyságtok Kgelmetek élőt, az Molnár Mesterek részirül, oka az: Hogy semmi némö móddal nem vehettem össze az Molnár Mester Uraimékat, hanem minden bizonyos determinationk vagyon ezen Sz. András havának, 14. napjára Simontornyára. S valamint lészen az Parancsolattya az T. Ns, Vgyének, igenis az említett napon és helyen végben fogjuk vinnyi egész Céhestül™ Az egymásnak való segítségadás szép példáját mutatja az az összefogás, amelyet akkor tanúsítottak a molnárok, amikor 1732. január 30-án éjszaka leégett a szekszárdi malmosgazdák mintegy ezer forint értékű malma, a kövekkel, s a szegényeknek búzájával együtt. A vármegye Kőszegi Mihály bíró személyében vizsgálatot indított, a történtek felderítésére. A céhmester elvitte a molnárlegényt más malmokat végignézni, tekintve, hogy nem voltak megelégedve a munkájával. A malom így egyedül maradt, tűz ütött ki, melynek folytán porig égett. A vizsgálat során peren kívüli egyezséggel, a következőket határozták: „l.-ször.: az fönt irtpörösek vagyis malom gazdák minden egyéb ezen Törvénnyel remélhető károknak megh térítését és kereseteket félre, és semmivé vettek. 2.-szor: úgy mind azon által, az nevezet alpörösök, úgy mint Konyi Molnár György Céh Mester, A dacsi Molnár Mártony A tya Mester és Szakli Molnár István, Thomassy Molnár Mártony, Eötsényi Molnár János az Becsületes Céh nevével ezen Törvény színe előtt megjelenvén á nélkül is az ületen történet dologban tartozvána Czéh beliekk segítségül lennyi, mind ezen okbul, mind pedig látván a Malmos Gazdáknak nagy karvallásukat, úgy szintén az említett Malomban 357