Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

az igésiegh lévő Molnár Furtokk (felszerelés) elégtelenséget előttük viselvén arra léptek, hogy ezen T. Ns. Tolna Vármegyében lévő mindenik Molnár Mester Ember szabad jó akarattyugból Ígértek, három három napon az előbb nevezett Malom Sárközi János, Csat Gáspár és Péter, Heus Mihály, Tott István, Szöctini János, Székeli István és Sörös János, föl Építcsék és álléttásában, úgy mint mikor fizetésért mennél jobban lehet, és ki ki érti (:Mindazon által ezen három napi munkában a jövetel és menés számlálva ne értődgyék:)/og/j dolgozni, minden bér nélkül egyedül 3.-szór: Az Malom Gazdák kinek-kinek, amidőn emiitett Mester Emberek dolgoznyi és fér ragnyi fognak, egy egy napra egy ejtse borral, kenyérrel és valamely hús étellel gazdálkodnyi tartozunk, kihez képest 4.-szer: Terminus tétetett, hogy ez maj naptulfogva számlálván egy holnap alatt, legh továb emiétet háromnapi munkát kiki tartozzék, fogyatkozás nélkül véghez vinyi és aki ez üdő alat el mulatna Törvényessen Büntetés Szabatott 4 Ft és e mellett az el mulasztott dologra törvényesen fogh hajtattnyi Mindazonáltal 5.-ször: Nevezet Malomban lévő Molnár mester Ember, úgy mint Stefanyik János, mindaddigh miglen az Malom minden hoza tartozandóivaljó és alkalmatos munkával föl épül és egészen el készül maga kenyerén bér nélkül munkálkodnyi tartozzék, és így 6.-szor: Minden fölül nevezet, és teendő munka és dologh értőddék, hogy azért sem mást sem jövendők sémi keresettel avagy fizetés az Malom Gazdákon ne lehessen. Melynek Szentül való megh alasára kezünk bé adássával megh erősítettük."

115 Ugyanakkor a vármegye is tartotta magát a céh előírásokhoz, és a molnárok faragó munkásságát limitálták. így faragástul nyáridőben maga kenyerén a járandósága 35 dinár; ősszel 25 dinár; télen pedig 23 dinár volt.

116 A megyegyűlési jegyzőkönyvekben a molnárok adóztatására vonatkozóan is találunk adatokat.: 1737-ben a megye 23 helységében 31 molnár 55 Ft 83 xr. hadiadót, és 27 Ft 91 xr. megyei adót fizetett.

117 Adózási terhek azonban meglehetősen gyorsan növekedtek, 1739-ben pl. a hadiadó 61 Ft 61 xr-ra, a megyei adó pedig 45 Ft 91 xr-ra emelkedett, míg a malmok és a molnárok száma csak eggyel.

118 A dunai malmok viszonylag magas száma az udvart arra kényszerítette, hogy központi intézkedéseket tegyenek. így 1738-ban a dunai malmokra nézve az alábbiakat rendelték el: „Ismert, hogy a legtöbb hajómalmok a Duna folyó közepén helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy az a veszély áll fenn, hogy a terhelt hajók és tutajok ezeknek a malmoknak nekiütköznek. Mivel azonban most, amikor meglehetősen tetemes az élelmezés mennyisége, és más a császári és királyi hadsereg részére szükséges dolgok, víziúton szállításra kerültek, maximálisan ügyelni kell, hogy az összes hajózási akadályok a középről eltávolíttassanak, és a veszélyt megelőzzük. Ezért a címzett uraságtok jelen levélben értesítem, hogy a saját területén azokat az intézkedéseket foganatosítani tudja, hogy az említett malmok amennyiben az említett hajózásnak ártani tudnak, kivontattassa, és másut, ahol a közlekedő hajóknak nem annyira káros és veszélyes lehetnek áthelyeztessék."™ Helytörténeti szempontból, de témánk szempontjából is igen jelentős, hogy 1755-ben az udvar kiadott egy malom rendtartást, mely azt a célt szolgálta, hogy egységesítsék milyen elvárások vannak az egyes malmok felépítésénél, azok felszerelésével, rendben tartásával kapcsolatban, és nem utolsósorban az egységes mérőeszközök használata a „vám", a malomhaszon kivételénél. Bár a rendtartás bevezetőjében elsősorban az alsó-ausztriai malmokra tesznek ajánlást. A rendtartás amelyet függelékként közlünk, az Országos Levéltár őrizetében lévő Dőry család irataiban található. Tudott, hogy a Dőry családnak számos Tolna megyei birtoka volt. Azt nem lehet bizonyítani, hogy a rendtartásban foglaltakat megvalósították, de azt a tényt mindenképpen igazolja, hogy voltak központi törekvések az egységesítésre. Továbbá a technika-, és iparágtörténettel foglalkozó kutatók számára fontos dokumentum.

120 A XVIII. század közepére a megye gazdasági helyzete kiegyensülyozottabbá vált, 358