Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

nak, a kiállított néhány városi rendőrből gúnyt űznek. Nem egyszer megtörtént, hogy a kirakatok üvegtábláit betörték, a járókelőket bántalmazták, nőkkel szemben illetlenül viselkedtek...,, Az ipariskolai tanulók fegyelme tehát 5 év múlva sem változott meg. A felsorolt gondok ellenére is pozitív lépésnek tekinthetjük megyénkben az ipariskolai oktatás szervezett keretekben történő elindítását. Bátaszéken az alsófokú ipariskolát csak erélyes hatósági intézkedéssel lehetett 1888. január elején létrehozni és 85 iparostanonc részére a tanulást biztosítani. Szekszárdon a kereskedő tanoncok oktatása is megindult 1888-ban az erre a célra berendezett kereskedelmi iskolában.

132 Az iparostanonc-iskolák további fejlődéséről az ipariskolák felügyelője 6 év múlva ad részletes jelentést gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszternek. E jelentés az 1890/91. tanév eredményeit elemzi. A tanonciskolák fejlődése a századfordulóig A tárgyalt időszakban (1884-1900) Tolna megyében kezdetben 6, később 9 iparostanonc-iskola működött. Létszámalakulásukat 1884-1891 között vizsgáljuk. A 22. sz. táblázat

133 a beírt tanulók számának alakulását mutatja be. A számadatokból kitűnik, hogy az iskolák száma 3-mal nőtt 1900-ig. A tanonciskolái tanulók megyei létszáma ugyan nőtt, méghozzá a 16 év alatt 20%-kal, azaz 172 fővel, de az év végi létszámok emelkedése csupán minimális (az első hét évben csupán 6,7%-os). A megyei kép - mint látható -, nagyon hullámzó, de a teljes beiskolázást egyik év sem mutatja. Emelkedő tendenciát mutat a létszám Bátaszéken, Bonyhádon, Szekszárdon és Tolnán. Csaknem stagnál Dombóvárott és Pakson, viszont Dunaföldvárott csökken. A tanév végi létszámok ennél rosszabb képet mutatnak. Az emelkedés csak egészen minimális Bonyhádon, Szekszárdon és Tolnán, a többi helyen lényeges csökkenés mutatkozik az első 7 év alatt. A legnagyobb tanév végi csökkenés Dunaföldvárott (39%) és Pakson (13%) következett be a tanulók létszámában. A tanulók évfolyamok szerinti megoszlását 1891-ben a 23. sz. táblázat

134 mutatja be. A táblázatból világosan kitűnik, hogy a tanulók 25%-a az előkészítő, 29%-a pedig az I. osztálynál megreked, de a II. osztályt is csak 22%-uk végzi el. A lemorzsolódás legnagyobb a III. osztályoknál: 32%-os. Érdemes megfigyelni a tanulók iparágak szerinti megoszlásának alakulását is. Ezt a 24. sz. táblázat

135 tünteti fel. Ebből látható, hogy jelentősen emelkedett a kőműves, az ács, a bognár, az esztergályos, a lakatos, a mészáros, a molnár, a szíjgyártó, a nyomdász tanulók száma. Ugyanakkor csökkent nagymértékben a kalapos, a fazekas, a késes, a kosárfonó, a kovács, a takács tanulók száma és nullára csökkent a halászok korábbi nagy létszáma. A tanoncoktatás fejlődésének pozitívumai közé tartozik, hogy az iparostanonc-iskolái oktatásban résztvevő tanítók száma szaporodott. Számuk 1887/88. tanévben még csak 26 volt, 1890/9l-ben már 34, sajnos közülük 26 közismereti tárgy tanítására képesített. A rajz tanítására csupán egy nevelő rendelkezett képesítéssel, 11 képesítés nélkül tanította. Eredménynek számít, hogy emelkedtek - ha csekély mértékben is - az iskolák fenntartási költségei is. A 3 éves emelkedés mértékét a 25. sz. táblázat

136 adatainak összehasonlításából ismerhetjük meg. Az egy tanoncra jutó iskoláztatási költségek alakulását a 26. sz. táblázat

137 tünteti fel. Ebből megtudhatjuk, hogy az iskoláztatási költségek a jelzett 3 év alatt mindössze 80 krajcárral emelkedtek tanonconként. Ennél lényegesen jobb a javulás mértéke Dunaföldvárott, ahol az egy tanoncra jutó iskoláztatási költségek megduplázódtak. Ódombóvárott lényegesen, Pakson és Szekszárdon alig emlkedtek ugyanezek a költségek, míg Bonyhádon némileg, Tolnán nagymértékben romlott az iskolák anyagi helyzete. A tanoncok iskoláztatási 99