Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55
költségeinél csak az osztályokat elvégző tanulókat vettük számításba. E szerény eredmény ellenére is pozitívum, hogy a költségek emelkedő tendenciát mutatnak. A pozitívumok közé sorolhatjuk, hogy az iskolákban valamelyest javult a rend és a fegyelem, fokozódott az iskolákkal szemben megnyilvánuló buzgóság és lelkiismeretesség is, elsősorban az ellenőrző hatóságok részéről. A rajzoktatás színvonalának emeléséért szervezett nyári rajztanfolyamok is az oktató munka színvonalát emelték. A felsorolt pozitívumokhoz csatlakozik az országos felügyelő azon megállapítása is, hogy Bátaszéken, Bonyhádon és Pakson az oktató-nevelő munka színvonala jó; a többi helyeken sajnos csak középszerű. Mindezek mellett számos tényező akadályozta az ipariskolák nagyobb mértékű fejlődését. Csak a leglényegesebb gondokra térünk ki, amelyek már az iskolák indulásakor is jelentkeztek, de hosszabb távon is megmaradtak, s mindinkább fékezték az ipariskolák fejlődését. Az 1884-es ipartörvény 63-65. §-ait (melyek éppen a tanoncok védelmét szolgálták) egyszerűen nem hajtották végre a mesterek. A továbbiakban is gyakran alkalmazták a tanoncokat cselédszolgálatra, éjszakai munkára. Az imént említett szekszárdi adatokat 1891es dombóvári tapasztalatokkal toldjuk meg. Bernát István országos felügyelőjelenti, hogy Dombovárott 138 "több iparos arra kényszerítette tanoncát, hogy még éjfél után kettő, sőt négy óráig is dolgozzék; de kora reggel ismét munkába állította. Az ilyen tanoncz azután a testi erő kimerülésefolytán álmos, kedvetlen s a tanítás hallgatására képtelenné vált." Bár a munkaidőt a törvény maximálisan 10-12 órában szabta meg, nem ritkán a 16-18 órai munkaidő is előfordult, s ez a sütőknél, henteseknél már éjjel elkezdődött. Szekszárdon pl. a mészárosok tanoncaikat 2-3 évig mint szolgákat és napszámosokat alkalmazták és csak az utolsó évben fogadták fel szerződéssel tanoncnak. Mások még a tanoncszerződés lejárta előtt „közös megegyezés alapján" felszabadították - névlegesen - a tanoncokat, hogy minél kevesebbet kelljen iskolába járatni őket. 139 Az ily módon becsapott, kizsákmányolt tanoncok elcsigázottak, kimerültek, rosszul tápláltak, hiányosan ruházottak voltak, s így oktatásuk alig ért valamit. Gyakran az órákon elaludtak. Ehhez járult még az is, hogy a tanítás szinte kivétel nélkül a késő esti órákban volt. Ez alól csupán a szekszárdi iskola volt kivétel, ahol az 1889/1890. tanév óta a nappali oktatás lépett életbe. Az iskolákban megjelenő tanoncok tanulását nagymértékben nehezítette, hogy nem volt könyvük, rajzeszközük. Az 1890/91. tanévben például az 1009 tanonc közül 167-nek hiányzott az olvasókönyve, 461-nek pedig a rajzeszköze. 140 Az iskolai munkát hátráltatta a tárgyi feltételek hiánya is. A tanonciskolák az elemi iskolákban kaptak helyet, ahol viszont nem voltak rajztermek. Ódombóváron például a mértani eszközök hiánya miatt nem is tanítottak mértani rajzot. Ezekben az iskolákban szinte minden felszerelés hiányzott (csupán olvasókönyvek és rajztömbök voltak meg), esetenként az elemi iskola kölcsönkért eszközeit használták. Még a szekszárdi tanonciskolákat is a polgári iskola segítette ki, hisz semmiféle felszerelése sem volt a rajzminták kivételével. Mindez nem is csoda, hisz 1890/91-ben mindössze 1376 forint állt a 7 iskola rendelkezésére fűtésre, takarításra, bérleti díjakra, világításra és az esetleges beszerzésekre. A 7 iskola közül csupán a bonyhádi rendelkezett önálló könyvtárral. 141 A mulasztások - különösen az igazolatlan mulasztások - továbbra is nagymértékűek voltak. Ezeknek nagy része a törvénnyel ellentétben megtorlatlan maradt. Emiatt számuk egyre nőtt. 1890/91-ben a helyzet a következő. 142 100
