Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55
A rendelet fegyelmi szabályokat is tartalmazott. Meghatározta a fenyítés módjait. A pontatlan megjelenés, a tanulás elhanyagolása, a tanítás zavarása, a tanítók és feljebbvalók iránt tanúsított tiszteletlenség és sértés, egymás megbántása vagy szándékos megkárosítása, a károkozás, az iskolában, iskola előtt vagy az utcán elkövetett „pajkosság, lármázás vagy bármely rakoncátlankodás" és „a szorosabb értelemben vett mindennemű erkölcsi kihágás" fegyelmi vétséget jelentett. 124 E rendelkezés alapján indult meg az első ipariskolák benépesítése. A felvételeknél azonban kitűnt, hogy az inasok tanulmányi előképzettsége igen különböző. Voltak, akik már egy-két gimnáziumi vagy polgári iskolai osztályt is végeztek, míg mások 5-6 elemi iskolai osztállyal rendelkeztek, de szép számmal akadtak írni, olvasni és számolni nem tudók is (az iparos tanulók 37%-a). Sőt! A tolnai iparbizottság 1884. november 30-i jegyzőkönyvéből kitűnik (Kelecsényi Rezső tanító jelenti a bizottságnak), hogy az előkészítő osztályban 12 olyan tanuló van, akik még a betűket sem ismerik. Ezért valamennyi helyen előkészítő osztályokat is indítottak az írás, olvasás és számolás alapelemeinek megtanítására. A tanulók iskolai előképzettségben összetétele a legkülönbözőbb Bonyhádon volt, ezért itt az előkészítő osztály mellett két első osztályt is indítottak. Az egyikbe a gimnáziumi és a polgári iskolai osztályokat, valamint az elemi iskola 5-6. osztályát jelesen végzett tanoncokat osztották be. A másikba az elemi iskolát nem jelesen végzettek kerültek. Az írni, olvasni, számolni nem tudók részére előkészítő osztályt nyitottak. Érdemes szemügyre venni az ipariskolai tanulók foglalkozás szerinti megoszlását. A 18. sz. táblázat 125 10 dunaföldvári tanuló híjával mutatja be az első ipariskolai tanév összes tanulóinak szakmatanulási tervét. (A statisztika 10 dunaföldvári tanuló szakmatanulását nem jelölte meg.) Megjegyezzük, hogy megyénkben az iparos tanulók száma ennél több, mert az első tanévre a mesterek még nem minden tanoncot engedtek beiratkozni. Tanulságosak a kor- és nemzetiség szerinti megoszlást bemutató 19. sz. 126 és 20. sz. 127 táblázatok. Kezdeti nehézségek. Az ipariskolák működése azonban nem volt problémamentes. Mindenekelőtt súlyos anyagi gondokkal küszködtek, főleg Ódombóváron, ahol az első évben semmiféle segélyben nem részesültek, s vagyoni állapotuk is aggassztó volt. Az iskola teljesen magára volt hagyatva. A legjobban ellátott iskola a dunaföldvári volt, ahol az iparostestület által 10 év óta fenntartott rajziskola felszerelését az iskolának adták át. Az iskolák kezdeti anyagi ellátottságáról, számuk alakulásáról országos képet nyerhetünk Szász Róbertnek, a földművelés- és kereskedelemügyi minisztérium miniszteri titkárának jelentéséből. A miniszteri titkár 1888. április 11-i 13 493. sz. jelentésében beszámol a miniszternek a fenálló tanonciskolák legfontosabb adatairól megyénkénti összehasonlításban. Jelentéséből kitűnik, hogy megyénk milyen helyet foglal el Dél-Dunántúlon, Dunántúlon és az országban. A jelentés Tolna megyei adatait a 21. sz. táblázat mutatja be. 128 Az adatokból kiderül, hogy a legtöbb tanoncot Tolna megye iskolázta be Dunántúlon, de az egy tanoncra jutó fenntartási költségek tekintetében Baranya és Somogy megyék mögött maradt (Tolnában 7,1 forint; Baranyában 7,3 forint; Somogyban 7,3 forint jutott egy tanoncra). A dunántúli átlag 7,3 forint, az országos átlag 7,3 forint. Tolna megyében tehát anyagi nehézségekkel kellett küzdeniök az iskoláknak. A megyén belül a paksi és dunaföldvári iskolák voltak a leggyengébben ellátottak, míg Tolna és Szekszárd ellátása lényegesen jobb volt. Az ellátás szintjét jobbára az államsegélyek határozták meg. Paks az egyetlen község Tolnában, amely egy krajcár államsegélyt sem kapott, de a dunaföldvári iskolának juttatott 100 forintos államsegély is csak a költségeknek egyhatodát fedezte. A legnagyobb anyagi áldozatot Bonyhád, Szekszárd és Tolna 7 97
