Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

évfolyamokon előkészítő tárgyakat oktattak: az ipar, a hajózás, a kereskedelem, a kémia és a mechanikai ipar alapjait. A gyakorlati évet a helyi lehetőségek és szükségletek határozták 27 meg. A társadalmi értékrend hibáival függ össze, hogy a két iskolatípus, a gimnázium és a reáliskola nem volt egymással egyenrangú, a reáliskolák tekintélye, de száma is elmaradt a gimnáziumoké mögött. Az 1863-64-es tanévben az országban 164 gimnázium és csupán 17 reáliskola működött.

28 A birodalom soknyelvű állam lévén, nagy jelentősége volt az oktatási nyelv kérdésének. Thun reformjának pozitívuma, hogy alsó fokon bevezeti az anyanyelvi oktatást.

29 Ugyanakkor a főelemi második osztályától már kötelező tantárgy a német nyelv,

30 a középiskolákban pedig erőteljes germanizálás folyt. Míg az alsóbb gimnáziumi osztályokban csupán tanították a német nyelvet, addig a felsőbb osztályokban már több tantárgy oktatási nyelvévé tették. Új, német tannyelvű gimnáziumokat alapítottak és azokat megkülönböztetett bánásmódban részesítették.

31 Az iskolák létesítéséhez elvben bárkinek joga volt, így magánszemélyeknek is. Ehhez azonban meg kellett szereznie a belügyminisztérium engedélyét, amely elsősorban a kérelmező politikai megbízhatóságát vizsgálta. Nyilvánossági jogot - azaz érvényes bizonyítvány adásának jogát csak a vallás- és közoktatási minisztérium adhatott.

32 Thun veszélyesnek és indokolatlanul magasnak tartotta a középiskolák számát Magyarországon. Rendeleteivel, amelyek az Entwurfban foglalt feltételek teljesítésétől tették függővé az iskolák működését (szaktanári rendszer, a tanárok meghatározott száma) el is érte, hogy sok középiskola megszűnt, összevonták más középiskolával, megvonták tőle a nyilvánossági jogot, vagy algimnáziummá fokozták le őket. A rendelet főként a protestánsok iskoláit sújtotta.

33 Mivel a tényleges iskolafenntartók az egyházak voltak, a birodalomnak az egyes egyházakkal folytatott politikája jelentős befolyást gyakorolt az oktatásügyre is. A protestánsellenesség a Habsburgok ellenreformációs tradícióiban gyökerezett. Mivel a korábbi függetlenségi mozgalmak a protestánsok vallásszabadságát is zászlajukra tűzték, ezek az egyházak számukra még mindig a függetlenségi törekvések, a forradalmiság hordozói voltak, ezért felfüggesztették autonómiájukat, iskoláikat állami felügyelet alá helyezték.

34 Iskoláik az elnyomó intézkedések ellenére sem váltak az osztrákok kezében hathatós politikai eszközzé. Bár az autonómia felfüggesztése miatt kezdetben nem tarthattak gyűléseket, később pedig csupán császári biztosok jelenlétében, az egyház a közélet teréről leszorítva fokozott érdeklődéssel fordult az iskolák felé.

35 Népiskolai választmányt küldtek ki, amely pályázat és magbízás útján népiskolai tankönyveket íratott. Ők is felállították a vasárnapi iskolákat, a nagyobb községekben legalább két osztályos iskolát látesítettek. Pedagógiai szakembereik, Gönczy, Árvái jelentős, előremutató tanterveket készítettek a népiskolai oktatás megújítására.

36 Az 1859-es császári pátens protestánsokat sértő rendelkezéseit is sikerült az egyháznak kivédenie és 1860-ban a kormány visszavonta a rendeletet.

37 Míg a protestánsok ellen szigorúan alkalmazták az 1852-es egyleti törvény korlátozásait, a katolikus egyházi társulatok mentesültek alóla.

38 A római katolikus egyház kivételezett helyzetét a pápa és a császár között 1855-ben kötött concordátum rögzítette. A concordátum az egyház és a birodalom egymásra utaltságának felismerését tükrözi, de a birodalomnak az egyház részéről történő támogatása fejében a császár egyoldalú engedményeket tett. Felszámolja a jozefinizmus és a forradalom egyházpolitikájának reformjait, lemond a placetum regiumról, mentesíti az egyház tevékenységét az állam ellenőrzése alól, hozzájárul a jezsuiták visszatéréséhez, állami kárpótlást biztosít az elvesztett tizedért.

39 Az oktatásügy területén biztosítja az egyházak felügyeleti jogát, kimondja, hogy a katolikus ifjúság nevelése az egyház tanainak megfelelően történjék, a népiskolai tanítókat szigorú egyházi felügyelet alá helyezte, az egyház megakadályozhatta olyan tudományos tételek tanítását, amelyek ellentmondtak az egyházi tanoknak, és az állam támogatást biz9