Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

tosított az egyházi könyvcenzúra számára.

40 Az engedmények fejében az egyház hűen szolgálta az államot, az abszolút császári hatalmat. A concordátum gyakorlatilag visszatérést jelentett a katolikus államvalláshoz, visszafordítva a laicizálódás folyamatát.

41 Mivel az iskolák felügyeleti joga az államé volt, de a tényleges irányítás az egyházé, szervezetileg bizonyos párhuzamosság keletkezett, működésében azonban munkamegosztás alakult ki. Némi leegyszerűsítéssel a világi hatóságok az oktatás tárgyi feltételeiről gondoskodtak, az egyház pedig az oktatás belső tartalmi kérdéseivel, a tanítás közvetlen felügyeletével foglalkozott. A világi vonal alsószintű képviselője az iskola világi gondnoka, aki az iskolafenntartó községet képviselte. Közte és a tanügy országos szakigazgatási szervei között a járás és a megye politikai hatóságai álltak. Területi szakigazgatási szervként már 1850-ben a kerületi biztosok mellé rendeltek két-két iskolai felügyelőt, és melléjük fizetés nélküli iskolai tanácsosokat neveztek ki. Feladatuk a felügyelés minden iskolára, az egyetemet kivéve, továbbá javaslatok előterjesztése az oktatásügy célszerű átalakítására.

42 Fontos kötelességük volt az ún. purificatio, az iskolák „megtisztítása" az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban részt vett személyektől. Bezárathatták az iskolákat (pl. a jogakadémiát), amelyeket politikai szempontból veszélyesnek tartottak, vagy amelyekben nem volt megfelelő tanszemélyzet. Számos esetben a kettő ugyanazt jelentette. Dönteniök kellett a meglevő iskolák átalakítása, újak létesítése, a nyilvánosságijog megadása kérdésében. Felügyeltek az oktatás nyelvére, statisztikai adatokat gyűjtöttek az iskolákról. Felügyeleti joguk a protestáns iskolákra is kiterjedt.

43 Az oktatásügy legfelső irányítási szerve a bécsi vallás- és közoktatásügyi minisztérium volt. A tanügy igazgatásának állami és egyházi oldala azonban nem választható teljesen széjjel, mivel az iskolatanácsokban és a tanügyi szervek élén is többnyire egyháziak álltak.

44 Az egyházi hierarchia legalsó embere a plébános, a helyi iskolaigazgató volt. A kerületi esperes az alája tartozó községek iskoláinak felügyelője, és az egyházmegye iskoláinak főfelügyelőjét a püspök által javasolt személyek közül a császár nevezte ki.

45 Az abszolutizmus oktatáspolitikájának céljai erősen vitathatók, de kétségtelen, hogy e célok szolgálatában jelentős előrelépés történt az oktatásügy fejlesztésében. Bővült az iskolahálózat, javultak az oktatás feltételei, emelkedett a tanítók fizetése és az iskolába járók száma. A Bach-rendszer bukása azonban nemcsak az oktatáspolitika káros szellemét száműzte, hanem a konzervatív vezetés azt is elrontotta, amit a művelt osztrák vezetés jól csinált.

46 Az 1860. évi októberi diploma visszatérést jelentett az 1848-as állapotokhoz. A tanügy a helytartótanács irányítása alá került.

47 A helytartótanács megszüntette az eddigi felügyeletet, és azt ismét öt tankerületi főigazgatóra bízta, megtagadva tőlük a szakképzett segédszemélyzetet, így az elemi iskolák felügyelete az egyházmegyékre maradt.

48 A korszak kétségtelen pozitívuma, hogy lazul az elnyomás és alábbhagy a németesítő törekvés, több protestáns tanítóképző újra megnyílik,

49 de az ellenőrzés hiánya miatt csökken az iskolák látogatottsága. Schwarz Gyula adatai szerint több száz község bezáratta iskoláját, 1859-1863 között 100 000-rel csökkent a tanulók száma.

50 A községek lealkudtak a tanítók fizetéséből, elbocsátották a második tanítót, megszüntették a vasárnapi iskolát.

51 A helytartótanács tehetetlenül szemlélte a folyamatot, kényszerítő eszközök alkalmazását elvetette, alkalmasabbat nem talált helyette.

52 Az ily módon az egyházra szakadt feladatoknak az nem felelhetett meg. Az 1864. évi statisztikai adatok nem felelnek meg a valóságnak, sokkal inkább az 1859-es, mint az 1864-es valóságot tükrözik. Az oktatásügy megrekedt fejlődése csak a kiegyezés után az 1868. évi Eötvös-féle népiskolai törvénnyel kapott új lendületet. Az abszolutizmus időszakának oktatásügye a kor belső ellentmondásai folytán ellentétes tendenciákat mutat. Egyik vagy másik mozzanatának egyoldalú kihangsúlyozása végletes és éppen ezért torz eredményt szül. Hiteles bemutatása olyan árnyalt elemzést kíván, amely a tények részletekig hatoló ismeretét feltételezi. Ezért véljük hasznosnak Tolna megye korabeli közoktatási viszonyainak ismertetését. 10