Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

1880-1900 között ez 15%-os. Zömmel városokba és külföldre mennek családok szerencsét próbálni.

10 A századfordulón az agrártársadalom szerkezetében bekövetkezett változást a következő adatok szemléltetik megyénkben:

11 az agrárproletárok száma: a félproletárok száma: (5 holdnál kisebb földterülettel rendelkezők) az 5-50 hold közötti paraszti birtokosok száma: az 50-100 hold közötti birtokosok száma: a 100 holdon felüliek száma 31625 (a földműveléssel főfoglalkozásban foglalkozó népesség 38,3%-a) 24 552 (a birtokosok 62,9%-a) 14062 (a birtokosok 36%-a) 271 (a birtokosok 0,7%-a) 145 (a birtokosok 0,4%-a) A100 katasztrális holdon felüli földbirtokosok száma a század utolsó évtizedében a felére csökkent, ugyanakkor nőtt és erősödött a nagybirtokosok hatalma. A megművelt földterület döntő többsége (326 355 kh) az 54 nagybirtokos (közülük 25 herceg, báró vagy gróf 250308 kh földterülettel) kezén volt.

12 A legszembetűnőbb a volt köznemesség pusztulása. Az elszegényedő nemesi famíliák, a szegénygondokkal küzdő nemesi egzisztenciák (dzsentrik) számára a fennmaradás kapitalista vállalkozóként lehetetlenné vált. A dzsentri azonban nem akart lesüllyedni, ragaszkodott kiváltságaihoz. Kialakította a maga sírva vigadó úri „virtus"-os atyafiságos, a származást számon tartó és „nemzetfenntartó" igényű sajátos életformáját. A szegény néprétegek, elsősorban az agrárproletárok szociális viszonyai rendkívül nyomasztóak. A lakóházak zsúfoltak. A gazdasági cselédség lakószobáira átlagosan 8-10 személy jutott, személyenként alig 3-4 m

2-nyi területtel. Nem csoda, ha a járványok gyakori vendégei voltak megyénk falvainak.

13 A megye ivóvízellátása szegényes. Alig van vezetékes víz, artézi és mélyfuratú kút. Megyénk egészségügyi helyzetéről szóló tiszti főorvosi jelentések gyakorta adnak elkeserítő képet. Különösen szomorú statisztikát tükröznek a gyermekhalálozások. Még a századfordulón is az elhalálozottak közül az 1-5 éves gyermekek aránya 44,5%. Még ennél is megdöbbentőbb a csecsemőhalandóság óriási arányszáma: 29,3%.

u A fejlődés alig érezhető az egészségügy területén. Az elnyomott osztályok helyzete - mint látjuk - az ipar fejlődésével nem javult, sőt romlott, kizsákmányolásuk fokozódott, emiatt elkeseredésük nőtt. Ennek következményeként a Tolna megyei munkások és parasztok keresték a megoldást sorsuk javítására. A századforduló felé már véres összecsapásokra is sor került a kisemmizett mezőgazdasági munkások és a karhatalom között (dunaföldvári járásban 1898-ban). A század végén már a dombóvári, a központi és tamási járásban rendszeresekké váltak az agrárproletárok megmozdulásai. A feudalista rendszer iskolapolitikája szinte teljesen az egyházak kezébe adta az iskolai oktatást. Tolna megye iskoláinak 96%-a felekezeti volt 1869-ben. Ez egyúttal meg is határozta az oktatás korlátait. Sem a tanügy szerkezetében, sem a tartalmában az egyház nem kívánt semmiféle változást. A tudásszintet alacsonyan tartotta, hisz a szegény nép számára éppen elegendőnek tartotta, ha írni, olvasni, számolni és imádkozni megtanult. Az iskolák száma kevés (117 községben 179 iskola). A tanköteles tanulók 37,2%-a nem jár iskolába Tolna megyében. Az iskolák tárgyi feltételei kétségbeejtők. Düledező iskolaépületek, 57