Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55
itt-ott meglévő számolótáblák jelzik a szintet. A tankötelesek nagy része nem jár rendszeresen iskolába, a szülők gyakran munkára fogják őket. így nem csoda, ha a 6 éven felüli lakosság 30-40%-a analfabéta. Az elhanyagolt népoktatás mellett évenként mindössze 100-120 tanuló tanulhat a megye két algimnáziumában (Bonyhádon és Gyönkön), de érettségi vizsga nincs e négy évfolyamú középiskolákban. Semmiféle szakoktatás nem folyik középfokon, a szervezett iparostanonc-iskolái képzés is csak 1884-ben indul meg. A polgárság gyermekeinek nincs továbbtanulási lehetőségük. A kapitalista kor új iskolarendszert, új iskolaszervezetet, a kornak megfelelőbb iskolai oktatást kívánt megvalósítani, elsősorban a feltörekvő polgárság igényeinek kielégítése érdekében. De szükségessé tette a kor a néptömegek általános műveltségi szintjének emelését is, mindenekelőtt a magasabb fokú kapitalista termelésben való részvételük miatt. De égetően szükségessé vált a tankötelezettségi korhatár rendezése is, a tankötelezettség törvénybe iktatása, s annak megvalósulásához a megfelelő feltételek megteremtése (iskolák építése, felszerelése, tanítók képzése). Elérkezett az ideje annak is, hogy az iskolában szakképzettséghez kössék a gyermekek tanítását. A társadalmi osztálytagozódásnak megfelelően a népiskolák és a gimnáziumok közé az alsó fokú oktatásnál magasabb szintű képzést biztosító, új iskolát is kellett teremteni a polgárság számára, ugyanakkor a felsőbb rétegek számára tovább kellett fejleszteni elit iskolákká a középiskolákat. Az ipar fejlődése napirendre tűzte az iskolarendszerű szakemberképzést. E feladatok sorában az oktatás területén a kiegyezés utáni első nagy lépést az Eötvösféle népoktatási törvény megjelenése jelentette. 15 Elsőként tehát azt kívánjuk megvizsgálni, hogyan alakult a népoktatás Tolna megyében a törvény megjelenésétől a századfordulóig. AZ ELEMI ISKOLAI OKTATÁS FEJLŐDÉSE 1868-1900 KÖZÖTT A törvény megjelenése A kiegyezés, a dualizmus kora a polgári állam érdekeinek megfelelően napirendre tűzte az új, egységes, az államtól irányított iskolarendszer, a polgári köznevelés kiépítését. Célja az volt, hogy a polgári korszak művelődésügyét az előző társadalmi formához képest jóval magasabb szintre emelje, társadalmi méretűvé építse ki az oktatásügy hálózatát, a lakosság viszonylag széles rétegeit bevonja a népoktatásba, s a polgári társadalom osztályviszonyainak és érdekeinek megfelelően jelentékenyen fejlessze és differenciálja a középfokú oktatást. A polgári korszak parancsolóan szükségessé tette az iparostanonc-oktatás, az ipari és kereskedelmi szakoktatás megoldását is. A polgári közoktatás kiépülésére kedvezően hatott, hogy az iparfejlődést az infrastruktúra, s azon belül a közoktatás, tudomány, igazgatás stb. kiépülése arányosan nyomon követte. 16 E korszak első alapvető oktatási törvénye a népiskolai közoktatás tárgyában kiadott 1868. évi XXXVIII. tc.(szentesítést nyert 1868. december 5-én). 17 A törvény a kötelező iskoláztatást 6-12 évig (ill. 15 évig) vezeti be, csupán a testileg, szellemileg gyengék és betegek felmentését teszi lehetővé. A tankötelezettséget megszegő szülők ellen figyelmeztetés után pénzbírság kiszabását rendeli el (50 krajcártól 4 forintig). A népoktatási intézmények körét az alábbiakban állapítja meg: a) elemi népiskolák, b) felsőbb népiskolák, c) polgári iskolák, d) tanítóképezdék. 58
