Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

külön kinevezett kormánybiztos igazgatta a megyét. Csak a megye érdekében „az erkölcsi nyomásnak" engedve folytatta a hivatalt. Számára a megyei érdekek egyet jelentettek „a pusztítással fenyegetett földbirtokos osztály" érdekeinek, a vagyonbiztonságnak és a rendnek a biztosításával. Hivatali tevékenységének határait kizárólag Tolna vármegye belső igazgatására korlátozta. A megyegyűlések jegyzőkönyvei szolgáltak ennek bizonyítására. A hivatali magatartásának megerősítésére maga mögött tudta a „politikailag megbízható embereket" „kik a hivatali szférán kívül álltak, kik a mozgalomban egyébként sem vettek részt". Az uralkodóház iránti hűsége cselekedeteiben és gondolkodásában megnyilvánult. Állásánál fogva tagja volt a felsőháznak, s így az országgyűlésnek. A szeptemberi fordulat után az országgyűléseken már nem jelent meg. A Habsburg-házhoz fűződő lojalitása kétségbevonhatatlan volt. Sztankovánszky Imre azt állította, hogy „belső meggyződésből"állt ellen „a végzetes április 14-i döntésnek". Némi túlzással azt írta, hogy előre látta a bekövetkezett szerencsétlenséget. Előrelátása nehezen feltételezhető, valószínűbb, hogy a trónfosztást elhibázott lépésnek tartotta. Viszont ennek ellenére a hivatali együttműködésre továbbra is hajlandó volt. Védekezését így zárta: „Mindezekből aligha lehet a romboló eseményekhez való készséges csatlakozásra következtetni..., ...soha uralkodója és hazája ellen nem fordult, ezért így polgári és hivatali magatartását méltányosan tekintetbe véve a súlyos körülményeket, nyugodt lelkiismerettel áll a bíróság elé. "

lsl Megtehette, hogy nyugodtan és félelem nélkül álljon a bírák elé, hisz a legsúlyosabb vádakkal nem vádolhatták. Vétlen a hazaárulás, az uralkodó megtagadásának vádjában. Nem volt forradalmár. Éppen ezért személye és ügye nem tartozott a sürgősen elintézendők közé. A Császári és Királyi Hadbíróság igen későn, 1850. márciusi leirataiban szólította fel a megyét, hogy szedje össze Sztankovánszky Imre kormánybiztosra vonatkozó összes terhelő bizonyítékot, és vizsgálatának eredményéről részletes jelentést terjesszen elő.

152 A vizsgálat Sztankovánszky Imre számára kedvezően végződött. A főispán „bűnösségét alátámasztó adatok száma csekély. A bizonyítékként mellékelt iratok egyben mellette is szóltak. Ilyen volt a január 24-i bizottmányi ülés jegyzőkönyve, amikor is Kossuth Debrecenben kelt proklamációját ismertették, és szintén ezen alkalommal határoztak a hódoló nyilatkozat megszerkesztéséről is. Sztankovánszky Imre királyhűségének igazolására a február 9-i jegyzőkönyvet küldték. A periratok között megtalálható a székfoglaló programbeszédének jegyzőknyvi kivonata, a június, július, augusztus havi közgyűlésekjegyzőkönyvei, a megyei pénztári főkönyv kivonatai és Kopátsek Antal postai biztos vallomása.

153 Az új és természetesen császárhű megyei közigazgatás vezetőinek véleménye megegyezett az egykori főispán állításaival. Eszerint Tolna vármegye 48-as főispánját és kormánybiztosát a hivatalát pontosan, szorgalmasan teljesítő „mérsékelt opportunista", az uralkodója iránt hű, a Függetlenségi Nyilatkozatot ellenző alakjának tarthatjuk. Az események alatt tanúsított magatartása miatt végül is nem fogták perbe. Mint megkegyelmezett a zárolt birtokait is visszakapta Haynau rendelete alapján 1850 nyarán.

154 Azonban továbbra is 1848 híveként tartották számon. Évekig figyelték minden lépését. A járási szolgabírók havonkénti, majd egyre ritkuló titkos leveleikben jelentették a megyefőnöknek a szabadságharcban részt vettek hollétét és magaviseletét. A jelentések szerint Sztankovánszky Imre Pesten lakott a terrort követő egy-két évben, csak a nyári mezőgazdasági munkák idején tért vissza kajdacsi birtokára. Az önkényuralom éveiben csak a gazdálkodással foglalkozott. Politikai gondolkodásáról igen szűkszavúan ennyit jegyeztek fel: „nem tudatik"}

55 Anyagi függetlensége, vagyoni helyzete alapján megengedhette magának, hogy viszszavonultan várja ki a kedvező fordulatot, hogy részese legyen az idegenek ellen irányuló néma ellenállásnak. A forradalom után a Habsburg-politika hosszú időre elnémította 1848 híveit. A könyörtelen bosszú időszakát a Bach-korszak elnyomása váltotta fel. Az elnyomás évei alatt 1848 emléke erősen élt az emberekben. Az akkor történteket nem lehetett kitörölni a nép emlékezetéből sem katonai segédlettel, sem bürokratikus eszközökkel. A Habs537