Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

hangzott: „Mi további Tolna megye védelmi rendelkezéseit illeti, jelenleg csak azt nyilatkozhatom, hogy itt legközelebb mozgó és száguldó csapatok alakítása vétetett czélba, és azok már egy pontba összevonandók lakhelyeikről ki indíttattak... stb. a megye fegyver nélkül maradván népet abban többé nem is gyakoroltathat!

110 A megye tartalékai kimerültek. Erőn felüli Sztankovánszky Imrének az az ígérete is miszerint, „ha továbbá a közelgő ellenség ereje czélszerű védelmet és erre időt előnyomulása enged, a védelemhez még több ámbár, rendesen már fel nem fegyverezhető néppel is járulni kész leend Tolna megye, ha a szembeszállás sikerét biztositható körülmények felöl voltakép értesítve leendek".

m Az ellenség előnyomulása gyors és sikeres, hiába összpontosítottak minden mozgósítható, használható csapatot Somogyba és Baranyába, az osztrákokat megállítani nem tudták. A megszállás elkerülhetetlen volt. Tolna teljesen védtelenül állt. Batthyány Kázmér 1849. január 26-i levelében felszólította a megyét az ellenség feltartóztatására,

112 de ez már csak abszurd óhaj volt. Nincs olyan fegyveres erő, amely ellenfele lehetett volna Windisch-Grátz seregének. A nép félelmében, csalódottságában félrehúzódott, nem fogott fegyvert, hogy gerillaharcaival nyugtalanítsa a megszállókat. A megszállás pillanatáig rend, nyugalom, fegyelmezettség jellemezte a megyét. Sztankovánszky Imrének ebben segítségére volt a tisztviselői kar. A megyei vezetés különböző politikai érzelmű és gondolkodású tagjai látszólag az utolsókig kitartottak. Hivatalosan egyetlen egy sem vonta vissza a megbízatását. Az már más kérdés, hogy az utolsó napokban némelyek ilyen vagy olyan kifogásokkal távol maradtak a hivataluktól. Gyakorlatilag a megyei vezetés 1849. február 9-ig, az utolsó bizottmányi ülésig funkcionált. A vegyes összetételű hivatalnoki gárdával szemben Sztankovánszky Imrének fenntartásai voltak, garanciát akart tőlük. Ezért az 1849. január 17-i megyei állandó bizottmányi ülésen az alábbi elnöki előterjesztést tette: „...az ellenséges csapatok mind inkább tovább terjedésénél fogva a Haza úgymint alkotmányos király érdekében még is mindenkora megyét képviselő bizottmányi tagok véleményéből kifolyt határozatok szelleme szerint folytatott hivataloskodhatása is csak bizonytalan időre terjedhet - ne hogy tehát megyének ily sajnos hetyzetbeni jutása esetén rendetlenség történjék, és fejetlenség aljon be a tisztviselők teendői eránt bizonyos megállapodást hozatni szükségesnek tart - melly azok eljárásában irányul szolgáljon - egyszersmint a zavarban jöhető nép nyugalmánakfenntartását eszközölhesse."

1

™ A tisztikar nevében Augusz Antal úgy nyilatkozott, hogy a hivatalnokok a törvényhatóság elfoglalása után is az esküjüknek megfelelően, alkotmányos szellemben fognak működni.

114 Az alkotmányos eljárást kifejező kinyilatkozás általános és kevés súllyal bíró fogadalom. Komolynak, visszavonhatatlannak legkevésbé Augusz Antal gondolta. Sztankovánszky fenti akciója megelőzte Kossuthnak a megszállás alá kerülő megyék tisztviselőihez intézett kiáltványa. Kossuth országárulónak tekintette azt a tisztviselőt, aki az ellenség vagy annak biztosaitól hivatalt elvállal. Továbbá „A melly megyének vagy kerületnek főhelyét az ellenség megszállja, vagy meg szállni fenyegeti azon megye köteles a maga székhelyét biztosabb helyre áttenni -Sha kell vándorolni faluról falura még csak egy szabad hely van a megyében vagy kerületben, sha ez is elfoglaltatnék át kell költöznie a közigazgatással ideiglenesen a szomszéd törvényhatóságba - mert az ellenség csak földet foglalhat el. A hatóságnak magának fenn kell maradni a hatóság kebelén felül is. "

m A megyei hatóság, a vármegyei tisztségviselők szétszéledtek az utolsó, február 9-i közgyűlés után. Sztankovánszky Imrének nem sikerült összetartani ezt az összeállítású tisztviselői gárdát. Eddig a hivatalnokokat és a megye nemességét a királyhűség fogta össze. I. Ferenc József trónralépéséről 1849. január 24-én tartott nagygyűlésen értesült a megye. A trónváltozás politikai előkészítése volt Windisch-Grátz fegyveres támadásának. Ferenc József császár már megszeghette az elődjével kötött alkut, rá nézve már nem tartotta kötelező érvényűnek a szentesített törvényeket. Nem ismerte el az ország önállóságát és független kormányát. Egyezkedésre nem adott alkalmat. Az ország teljes leigázását katonai úton kívánta elérni. A képviselőház ugyan kimondta I. Ferenc Józsefet trónbitorlónak, de a nemesség többsége, - a békepártiak ennek ellenére is a császár elismerése mellett álltak. Ezúton remélték a márciusi vívmá530