Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

A főispán az ellenség minden lépéséről tudott a szomszéd megyék alispánjainak, a megyebeli főszolgabíróknak és futároknak a tudósításaiból. Majtényi József Baranya megyei első alispán 1849. január 11-i levelében Zala elfoglalásáról és Kaposvár közeli megszállásáról számolt be.

101 Igencsak közelgett Tolna vármegye elvesztésének napja is. A főispán-kormánybiztosra három óriási feladat hárult. Megmenteni minden értéket, amit csak lehetséges: az ozorai diadalért kapott három ágyút, lőszereket, egyéb fegyvereket, a közalapítványi és sótári pénzeket

102

, élelmiszereket, amiből elég volt egy hadseregnek a megyén leendő átvonulása alatti ellátására is.

103 Továbbá teendői voltak a védelem előkészítése és a rend, nyugalom megőrzése a vármegyében. A helyzet bonyolultsága felelős, ésszerű, előrelátó döntéseket igényeltek Sztankovánszky Imrétől és a megye vezetőitől is. Utasításait a lehetőségekhez igazította. Tolna megyében fegyveres harc kialakulása elképzelhetetlen volt. Ha mégis, akkor csakis a szomszédos megyékkel összefogva. Ezt nagyon jól tudta Batthyány Kázmér baranyai, Festetics Miklós Somogy megyei kormánybiztos is. Tolnának semmi esélye sem volt a komoly ellenállásra. Régióban gondolkodva, a fegyveres erők koncentrációjával már valószínűbbnek, megvalósíthatóbbnak tűnt egy osztrákellenes akció. Ezt bizonyítják az alábbiak. Ekkor kulcshelyzetben Baranya megye volt. Odairányítottak minden katonát. Gyakorlatilag a baranyai védelmi bizottmány és Batthyány Kázmér rendelkezett a tolnai fegyveresekkel, Sztankovánszky Imre főispán-kormánybiztos beleegyezésével és tudtával. Ez gyakori levélváltásukból kiderült. Katonai, védelmi ügyekben Sztankovánszky Imre és a megye kizárólag Baranyától függött. A nemzetőrök is csak addig tartoztak a felügyelete alá, míg a megyében tartózkodtak. A továbbiakban így nem sok teendője akadt: „...hasztalan intézkedni fogok miszerint Tolna megyében is, mert ugyan rendezett fegyveres erő, milyen nincs és a mi némely volt, a tisztelt Bizottmány rendelkezésére alá bocsátva általam már eddig Pécsett van; hanem legalább nemzetőrségi csapatok, bizonyos a körülmények szerint kijelölendő vagy utóbb pontok összevonattassanak a báránya-, somogyi véderőt annak idejében telhetőleg támogatandók.

104 Csak egy mozgó, önkéntes nemzetőrcsapat megyebeli jelenléte esetén gondoskodhatott volna a szomszédok további megsegítéséről és a megye védelméről. Mivel a megyében a nemzetőrök szervezése akadozott, csak a távol lévő tolnai nemzetőrökre számíthatott, ezért hazahívásukat határozta el. Csányi László a Délvidék országos kormánybiztosa is úgy vélte, hogy az osztrákokkal a fegyveres megütközés Somogyban vagy Baranyában lehetséges. Utasította a megyét „mindenneműfegyverei, lőszerkészletei az elfoglalás veszélye elől a Dunán által minél és rögtön eltávolíttassanak".

105 A kiürítésről szóló határozat már jelezte a megye várható szerepét. A fegyvereknek egy részét a szomszédok rendelkezésére bocsátották. A megyében lévő három háromfontos ágyúra a személyzettel együtt a somogyi kormánybiztos tartott igényt, amelyeket úgymond, védelmi és hadműködési czélra kívánja felhasználni.

106 Pécsre indították a feloszlott tolnai önkéntes 3-ik zászlóaljat a meghagyott tisztikar vezetésével. „Ezen újoncok közül némelyek, kik t. L ama föloszlott zászlóaljban szolgáltak, az álladalom által köpönyeget mindnyájan pedig fehérruhabeli egész illetmények, úgy fegyverrel is a megye részéről vannak ellátva: Ezen újonczok kezébe adott fegyvereken felül szállíttatik szinte ez úttal ládákban 152 fegyver vagyis pontosabban szólva amazokkal együtt összvesen 325. "

m A tolnai lovas csapat is Eszéken maradt.

108 Mint 1848 nyarán, Tolna vármegye most is kivette részét a déli, szomszédos megyék védelmében. Központilag szervezett akció részeseként embert és fegyvert adott. Egyetlenegy megoldás még kínálkozott a megye önálló védelmére, önkéntesek toborzásának folytatása és a nép mozgósítása. Az előbbihez hozzáfogtak, az utóbbi csak elképzelés maradt. Csányi László főkormánybiztosnak a népfelkelésre vonatkozó utasítása a megyébe január 26-án érkezett meg. (Egyébként Csányi a levelet január 15-én írta.)

109 Nem sokkal az osztrák megszállás előtt kapta kézhez Sztankovánszky Imre a rendeletet. A rendelkezés csak részben megvalósítható, alig-alig tehetett már valamit az ügy érdekében. Erről és a megye védelmét szolgáló egyéb intézkedésekről Sztankovánszky Imre összefoglalója így 34 529